Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 3. szám - Nagy Zsigmond: Mindennapok reggele (vers)

Fenyő-királyfi

Fehér hegyek közt Fekete éjben Hold a korona Fenyő hegyében.

Özek csodálják Fenyő-királyfit;

Sötét szemükben Csillag világít.

Téli éj

Holdvilágos téli táj; Fenyveserdőt szél cibál.

Zúg az erdő mély szava - Ünnepel az éjszaka.

Szikráznak a csillagok,

Gyanta áraszt illatot;

Szél sodor gyémánt-pitypangot Harang mond rá bimbamot.

Fenyő

Hófedett hegytető,

Zöldben ott áll egy fenyő; Zúzmarája reszkető Karácsonyi keszkenő.

NAGY ZSIGMOND

Mindennapok reggele

Ma is csak felkelt a Nap, minden más híresztelés ellenére, álmaim lassan átfordulnak valami ismeretlen dimenzióba, ahova nem futhatok utánuk, hát felkelek,

a borotva zúg, mint egy helikopter a távolságok ablaküvegén, kávé, cigaretta, s míg mérgezem magam, a vastagon szedett napi hírek soha nem fáradó kórusa üvölti fülembe a legfrissebb szenzációt,- a Rajnába fulladt egy szőke lány, állítólag valami Loreleynak hívták - nem találom a Janus arcomat, mit szólnak majd a hivatalban, magam elé feszítem szemüvegem fekete pajzsát, és kilépek többnyire értelmetlen tennivalóim áradatába, ha lenne valakim,

most felhívhatnám a 000-000 számon, hogy megmondjam neki, ma este nála fogok majd megpihenni. . .

28