Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kassák Lajos: Naplójegyzetek

ismertetéséről, 160 oldal a magyar aktivizmus (avantgardizmus) történetéről szél, melléadva egy függelék, amely magyar és idegen költők verseit közli, mint dokumentumanyagot 78 oldalon. Ezen kívül színes reprodukciókat is ad modern magyar és idegen képzőművészek műveiről. Véleményem szerint a kézirat nemcsak magyar viszonylatban, hanem a külföldi dokumentumirodalom keretén belül is megbecsülendő értéket jelent. A magyar avantgardizmus 1915-ben jelentkezett, Tett című lapom hasábjain, valamennyi kelet-európai ország avantgard-mozgalma előtt. Hogyan is történhetett meg, hogy az elsőkből egyszerre utolsókká lettünk? Ennek az országnak talán nem érdeke, hogy haladó szellemét, alkotó erejét felmutassa a világ előtt? Ügy gondolom, hogy ma már minden komolyan érdeklődő ember meggyőződéssel hiszi, hogy a modem művészet körül folyó összevissza beszéd belátható időn belül leülepszik, és felszínre kerülnek azok a művek, amelyek ma már nemes, klasszikus értéket képviselnek.

Bizony, a múzeumok fele anyagát nyugodtan ki lehetne selejtezni, hogy helyet adjanak korunk jellegzetes alkotásainak. Azoknak, amiket nem a virtuozitás, a véletlenek, hanem a kiegyensúlyozott lélek szült.

Látogatóim voltak vidékről. Két egyetemista és egy fiatal munkás. Nagyon értelmes, töprengő és kíváncsi fiatalok. Szeretik a művészetet és maguk is errefelé kísérleteznek életútjuk eligazításával. Alig van jobb érzés számomra, mint ilyen lelkesült kamaszokkal elbeszélgetni közös dolgainkról. És az ilyen látogatások nem ritkák nálam. Kritikusaim egy része hiába mond rám kígyót, békát, a fiatalság nem szakad el tőlem, nemzedéki problémák nem vetődnek fel köztünk, megértem heves izgulékonyságukat, és ők tisztelik koromat és élettapasztalatomat. Megmutatják irodalmi szárnypróbálgatásaikat s én mindig szigorú, megindokolt kritikával felelek nekik. Hálásak érte, hogy őszinték lehetnek hozzám s hogy én is őszinte vagyok hozzájuk.

Kísérleteik legérdekesebb vonása, hogy mondanivalójuk, formai törekvésük nem konvencionális és nem provinciális. Elindulásuk figyelemre méltó, s mivel az ország különböző tájairól jelentkeznék, remélni lehet, hogy fejlődésükkel arányban megkezdődik művészeti életünk decentralizálása. Ami eddig Budapest sajátossága volt, országos koncepcióvá terebélyesedik.

Nyomott hangulatomat segített feloldani az időváltozás. Bőséges és szélmentes hóhullást kaptunk. Ablakon át bámulom a világot: fehérbe öltözött és csendes. Mintha jóságos anyai kéz simogatna, visszaélem magam boldog gyermekkoromba. Karácsonyi éjszakákra emlékszem, mikor hosszú libasorban nagyapák és unokák éjféli misére meneteltünk a nagy fehérségben. Itt-ott egy-egy olajlámpás vörös lángja bukkant elő a csillagos ég alatt. Felejthetetlen látvány volt, de mindez már csak mesének hat. Régóta más tájakon járok, más nótát fújok. De ma is boldognak érzem magam, hogy eleven darabja vagyok a végtelenül tiszta természeti valóságnak.

Szép a nyár, mondom és egészen más érzésekkel gazdagítón szép a tél is.

74