Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kassák Lajos: Naplójegyzetek

szabadabb, emberségesebb hangja viaskodik azokban. Egyik barátom így jellemezte ezeket az írásokat: Jákob hangja mögött állandóan feltűnik Ézsua szőrös keze. Igen: az úgynevezett személyi kultusz időszakának zavaros és sematikus okoskodásai még nem ülepedtek le, még visszakísértenek kritikusaim hangjában. Láthatóan még mindig nem az eléjük adott mü egészéből indulnák ki, fel-felbukkannak az örökölt formulák, amik zavartkeltőök és leesökkentik írásaink jelentőségét. Még mindig nem mondtak le arról, hogy polgári humanistának és kispolgári anarchistának nevezzenek. Igaz, hogy már nem valameny- nyien. Már csak azok, akik ezt a tarthatatlan felfogást fundamentumnak érzik maguk alatt. Most azonban el kell ismernem, hogy van néhány kritikusom, aki tüzetesen átnézte munkáimat és több érdekes észrevételét meg is írta.

Sokkal kárhoztathatóbbak azok, akik nem tudom milyen félelemből, ma sem merik tágranyitni a szemüket, és nem mernék egyértelműen szólni. Ezek gátlás nélkül vádolnak, anélkül, hogy vádjaikat egyetlen idézettel alátámasztanák.

Ebben a még mindig zűrzavarosán elindult áradásban kevés olyan szó hangzott el, amely nyílt töprengéssel keresi művészetem formai, világszemléleti és politikai értelmezését.

Közjáték, aminek örülnöm kellett volna, de csak aggodalommal elszomorodtam. Az út vége címmel új regényem jelent meg a napokban, új regény, amit 18 évvel ezelőtt adtam át az első kiadómnak. Átlapoztam, de csak azért, hogy a papírja minőségét érzékeljem, és nem kívántam, hogy bele is olvassak. A hosszú időbeli veszteglés alatt messzebbre került tőlem bármely idegen író művénél. Mondanivalója a zűrzavarosán nehéz esztendők alatt fogamzott meg, és azokból a motívumokból komponáltam egésszé, amiket láttam, átéltem, amiről vallani tudtam a hiteles tanú szavaival. Fölvetődik bennem a kérdés, ha így van, miért kellett mégis 18 évig várni a megjelenésével. Valakik, vagy valaki félt a pártütő kommunista és a nyilas pribékeik megidézésétöl? Lehet. De az sem lehetetlen, hogy néhány állását féltő lektor, vagy dogmatikusan szűk látókörű kritikus előzetes manővere volt az egész. Ez is lehetséges, hiszen a könyv megjelenése után is akadt olyan „bírálóm” ,aki skaupulusok nélkül szórta rám meg nem indokolt, mondhatnám légből kapott „megállapításait”. Gáncsoskodásai mellett azonban egyetlen szóval nem említette meg, hogy ez a könyv az első dokumentáris regény, ami közelmúltunk (megírásakor a jelen) történelmi problémáját dolgozta fel. Az ilyen kritikaírást nem tartom becsületesebbnek a gumikesztyűs merényletnél. És az a zsurnaliszta készségű irodalomtörténész nem első alkalommal próbálta ki rajtam a fogait. Protestáljak ellene? Miért kerüljek a tett elkövetőjének közelébe? Irtózom a kellemetlen találkozásoktól.

Csőstől hull rám a rossz szellemek áldása. Aminek maradék nélkül tudnék örülni, végül attól is elkeseredik a szájam íze. Ma olvastam, hogy Csehszlovákiában feldolgozták és könyvben kiadták az avantgárd mozgalmunk történetét. Ennek a ténynek csak örülnöm kellene, de eszembe jut, hogy nekem pont tíz éve hányódik a kiadóknál 405 oldalas kéziratom az izmusokról. (A modem művészeti irányok története). És nem foghatom fel, miért nem tud a napvilágra vergődni. A kéziratban 167 oldal a nemzetközi hányok történeti

73