Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Andrássy Kurta János: Ókori eredetű magyar emlékek

hatunk olyan ornamentikákkal, melyek az első látásra egyszerű díszítéseknek tűnnek, de ha az analógiákat is megkeressük, kiderül, hogy évezredeken keresztül nyomon kísérhető és mindig azonos vagy rokon fogalomhoz kapcsolódnak. Okunk van feltételezni, hogy sok esetben az ornamentika is lehet elstilizált írásjegy, amit annak idején csak a beavatottak ismertek. De hogy a „beavatottak köre” mennyire szűkíthető le, ezt nehéz meghatározni, mert pl. a mi népművészetünkben még a múlt századig, szórványosan talán jelen századunkig is, fellelhetünk több ezer éves szimbolikus formákat — köztük talán írásjegyeknek is tekinthetőket, melyeket a nép — legalábbis egyes tagjai —• értelemszerűen ismert és alkalmazott. A következőkben nem új elméleteket ákarak a régiekkel

Esztergomi oroszlán falkép. XII—XIII. szd. (?)

szembeállítani, hanem az esetleg félreismert dolgokat tárgyi analógiák sorába állítva megkísérelem új megvilágításba helyezni. Ha az eredmény nem is lesz véglegesnek tekinthető, de bizonyára új kiindulási alapot szolgáltathat, s ebben az esetben fáradozásom mégsem volt hiábavaló.

A tárgyalandó anyag középpontjában az esztergomi, állítólag a XII—XIII. századból eredő falfestmény oroszlán ábrázolása áll. Azaz, hogy nem is annyira maga az oroszlán az érdekes, hiszen ez eléggé elterjedt hazai és külföldi címermotívum. Igaz, ez a miénk az ismert népes anyagban így is különleges ritka példány. Bár Gerevich Tibor és Fettich Nándor is nyugatról ismert analógiákra hivatkozva textíliáról másolt műnek tekintik, s az eredetieket a bizánci császári textilszövő műhelyből származtatják. Fettich emellett keresztény szimbolikákat is vél felismerni a kompozícióban, bár ezt határozottan nem állítja (személyes

54