Életünk, 1969 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1969 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Andrássy Kurta János: Ókori eredetű magyar emlékek
közlés). És valóban, ha az eddig elfogadott kormeghatározást véglegesnek tekintjük, furcsa volna, ha nem így lenne. Mindez elfogadható is lehetne, ha csak egyszerűen oroszlán ábrázolásnak tekintenénk, mint ahogyan ők és mások is teszik. Mert való igaz — bárki meggyőződhet róla —, hogy az oroszlán, az életfa és a zárókör palmettái elterjedtek Európa-szerte s ebben a sorban szinte nem is bír különleges jelentőséggel, mivel csak egy a sok közül. De nem hallgathatjuk el, hogy az életfa motívum nyugaton csupán térkitöltő dísszé vált, míg keleten, Mezopotámiától az Uraiig, vagyis a turáni-ugor népek sorában mindig mitologikus jelleggel bírt. Ezt a jelleget a magyar népművészet mai napig megőrizte. Ismert „szabály”, miszerint az eredetre vonatkozó kormeghatározás fontos téli. Endre aranybullájának pecsétje. XIII. szd. nyező az eredetiség kérdésében, és ebből a szempontból nézve nehéz lenne az esztergomi oroszlánokat az analógiák elé állítani. Igen, de az esztergomi oroszlán különálló stílusjegyei mellett tartalmaz olyasmit is, ami a fölemlített analógiákon nincsen. És ez az a „valami”, mely nemcsak különállóvá teszi, de talán nem túlzott v-akmerőség azokkal a tudósokkal szemben, kik ezeket a megkülönböztető jegyeket nem méltatták figyelemre, ha felvetjük annak lehetőségét, hogy ez az eredeti még akkor is, ha a kormeghatározás az analógiák elsőbbségét látszik támogatni. Mert vannak esetek, amikor nem a kormeghatározás, hanem a különbözőség a perdöntő. Gerevich Tibor azt állítja, hogy az oroszlán mint címerállat csak Imre király bulláján jelenik meg először s az esztergomi festmény eredetét is az ő idejére teszi. (Magyarország románkori emlékei, 221. old.) Csakhogy ennek az állításnak ellentmond, hogy a koronázási jogar, aminek kristálygömbjén szintén oroszlánok láthatók, mégpedig az esztergomi oroszlánokéval rokon jelekkel, László Gyula szerint a X. századból való s már akkor is fejedelmi jelvényként használták. (Szt. István emlékkönyv, 1938. III. k. és „Hunor és Magyar 55
