Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Bárdosi Németh János: Vázlat egy önéletrajzhoz
De cikket írtak szombathelyi élményeikről: Supka Géza, Féja Géza, s Móra Ferenc gyöngyöző írásai keretezik azt az időt, mikor (10—15 éven át) irodalmat próbáltunk szervezni — itt csak a társaság vezetőit említem — Ősz Ivánnal, Pável Ágostonnal, Hegedűs Ferenccel, Kincs Elekkel, Kászonyi Lászlóval. írókat indítottunk útnak, köteteket adtunk ki. A másik ilyen fórum az 1936-ban megindított írott Kő c. folyóirat, melynek első szakaszát: 1936—37-ben én szerkesztettem, a másik szakaszban: 1942—44- ben csak átmenetileg vállaltam munkát, hiszen éppen ez a szerkesztői munkám inspirálta a Janus Pannonius Társaságot is, hogy 1943-ban elköltözzem szülővárosomból Pécsre. Az írott Kő-ről külön írtam egy vasi antológia részére, ezúttal csak annyit, hogy abban az időben ez a szépirodalmi folyóirat volt az egyetlen Dunántúlon és Pável Ágoston tudományos folyóiratával, a Vasi Szemlévé 1 (Később Dunántúli Szemle) a „saját portánk” ügyét szolgáltuk. Sokfelé jelentek meg verseim, írásaim, folyóiratokban, fővárosi és vidéki lapokban. A 30-as évek elején gyakran írtam Bajcsy-Zsilinszky Endre hetilapjába, a Szabadságba. Ez volt a Zsellérek c. regényem időszaka s cikkeimben, verseimben is ez a radikális hang szólalt meg. A 30-as évek végén (sok kerülővel) eljutottam a Nyugatig s így kerültem közvetve Babits Mihállyal kapcsolatba. Ennek egyik későbbi dokumentuma Illyés Gyula verseslevele. A levél több vonatkozásban is érdekes, főleg Illyés közérzetére jellemző a Horthy-kor- szakban, de közös kapcsolatunkra is. Csak egy szakaszt idézek Illyés 1941-ben írt tihanyi leveléből: „Azt köszönöm néked: nem volt hasztalan, Nem hangzott hiába mindig a szavam, Örül a betyár is, hogyha társa van, Úgy gondoltam mindig, az lesz seregem, Ha csak egy ember is, úgy jár, mint magam.’’ A Nyugat-ba 1939 után több verset írtam, s Babits halála után a Nyugat nyomába lépő (Illyés szerkesztette) Magyar csülag-nak is munkatársa lettem. A Kelet JVépé-vel pedig Móricz Zsigmonddal folytatódott versek, cikkek írásával baráti kapcsolatunk. 1943 nyarán ■—- a második világháború drámai fordulóján — kerültem Pécsre a Janus Pannonius Társaság meghívása folytán. Hivatali munkahelyem a pécsi városháza, írói fórumom pedig a társaság folyóirata: a Sorsunk lett. Várkonyi Nándorral, Csorba Győzővel 1944-től 1948-ig (a folyóirat megszűnéséig) közösen szerkesztettük a Sorsunk-at. Pécsett hivatali lekötöttségem miatt nagyobb terjedelmű írásra — kivéve a Békétlen szerelem c. daljátékot, melyet a pécsi Nemzeti Színház mutatott be 1956 tavaszán — nem vállalkoztam. Mégis az irodalmi élettel állandó kapcsolatban vagyok és több folyóiratban dolgozom. 1967 óta a pécsi Jelenkor c. folyóirat szerkesztő bizottságában is részt veszek. Irodalomszervező és szerkesztői munkám tette szükségessé, hogy az irodalmi esszé és publikáció körében is tevékenykedjem. Már 1937-oen megjelent Élet és irodalom című kötetemben publikáltam tanulmányokat, írói emlékezéseket. Az utóbbi években feldolgoztam Kosztolányi, Móricz Zsigmond, Bajcsy- Zsilinszky Endre, Szabó Lőrinc, Kárpáti Aurél, Egry József stb. emlékeimet, értékes levelezésüket. Ezeket az írásokat tovább folytatva, s az élőkkel is kibővítve: Utak és útitársak címen szeretném kötetbe gyűjteni. 109
