Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Veres Péter: "Mohács után"
Költői termésem mintegy kétharmadát pécsi időmben, az utolsó 25 évben írtam. (Ebből ad válogatást Carmina Hungarica és Vacsoracsillag c. kötetem is.) A Vacsora csillag válogatott gyűjtemény, 120 verse talán a fele a vallott és szívesen vállalt termésnek. A versek egy élet összegzését: magányát, emberségét s a világgal való konfliktusát mondják el. S vallom, hogy mindez nem személyes ügy, mert az igazi mű másokat is segít a szépség, az igazság, a teljes emberség útján. Ars poeticámról annyit: mindig őszintén, csak az átélt élmények, érzések izzására, az „ihlet” ritka pillanataiban (és teremtő periódusaiban) tudok írni. A verset érzem legkifejezőbb formámnak. A vers tartott fent mindig a hullámokon, és verseim tükrözik vissza mindazt, ami szép, igaz és izgalmas volt eddigi útamon (1966). BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS „Mohács után” A közelmúltban — 1966-ban — nagy zaj keletkezett egy könyv körül. No nem olyan világraszóló zaj, de mégis az ország valódi újságolvasói, rádióhallgatói és televíziónézői már megjegyezhették az író, Nemeskürty István nevét és a könyve címét: Ez történt Mohács után. 1967 májusában, kinn Moszkvában, egyéb olvasnivaló híján, elkértem Darvas Józseftől. Addig elmulasztottam megszerezni, pedig valóban fontos írás. Sok ismeretlen és érdekes anyagot hord össze tétele bizonyítására, mely szerint a mohácsi csata nem lett volna olyan sorsdöntő esemény, ha a magyar urak, beleértve mindenkit, a mindjárt elszaladó királynét, az aljasul ravasz Báthory nádort, a számító Zápolyát stb., csak egy kicsikét becsületesebbek, okosabbak, felelősebbék lettek volna, mert a török maga se hitte eleinte, hogy ennyire semmivé lett az a híres, erős Magyarország, ahol ő még nem is oly régen Hunyadiakat talált. A könyv iskolapélda .arra, hogy a nagy ügyekhez nagy író, nagy gondolkozó, vagy legalábbis nagy történettudós kell. Mert a tények, dokumentumok érdekesek, néhol izgalmasak (óh nyomorult politika!), de az író következtetései, értelmezései és bizonyításai nem mindig meggyőzőek. Néhol éppenséggel önkényeseknek érződnek, az előre felvett írói szándék érdekében. Vagyis még az az egyetlen szándék is kisebbíthet egy könyvet, hogy ,,na, majd én megmondom az igazat a sokszázados öncsaló hazafias dumával szemben a „mohácsi vészről”. Nem szállók itt vitába vele, hisz nincsenek előttem a másféle bizonyítékok, nem látom a tényéknek és a dokumentumoknak egy — vagy több — és másfélébb csoportosítását, éppen ezért csak felsóhajtok: óh, édes és boldogtalan magyarság, de ritkán volt neked, illetve a vezetőidnek és parancsol óidnak magukhoz való eszük! Hogy mégis megvagy valahogy, az már majdnem történelmi csoda. Bizony mondom: Ártándy Pálné asszony levelét, valószínűleg ártatlanul (a politikai „bőnösök”, általában „ártatlanak”) börtönébe zárt urához majdnem 110
