Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Heitler László: Móritz Sándor emlékkiállítás Celldömölkön
eklekticizmusnak látszó sokfélesége nem invencióhiány, inkább valódi művészi alázat. Mert ez a fajta könnyed játékosság van olyan emberi s van olyan mély, mint sok erőlködő titánkodás és modernkedés, aminek világszerte, nálunk is, tanúi vagyunk. Gácsnak kisujjában van mindaz, amit sokan mások ma boldogan fedeznék föl, talán a maguk erejéből — és sokszor csak azért a magukéból, mert nem eléggé ismerik, mi van, mi volt már másutt —, vagy csakugyan egy- egy folyóiratban lelik föl, egy-egy nyugati útról hozzák haza, amit korszerűnek vélnek, s valóban: ez is korszerűség, de kár belőle életprogramot csinálni, mint ahogy az is fölösleg&s: bármi áron saját stílust kialakítani, úgy formálni, mint távoli eszményképek, kísérletezők vagy — legalább elvileg — ahogy még soha senki; a mindenáron újnak ez a kultusza, ami művészetpolitikai tévedések okán évtizedek óta még tiltottan édes heroizmus is lehet — szóval Gács mindezt jól tudja, s azt is, hogy társadalomban élünk, eszmék s hatalmak harca folyik világszerte, ő azonban nem akar mást, mint a távoli jövőt előkészíteni: játszadozva, tervezgetve, kísérletezve, építészek keze alá dolgozva, fiatalokat nevelve és fölszabadítva, s főként — már most azt a szabadságot, derűt, harmóniát, emberséget sugallva, aminek, sajnos, még mindig nincs itt egészen az ideje, de ami végül is a szocializmus legfőbb értelme. KRISTÓ NAGY ISTVÁN Móritz Sándor emlékkiállítás Celldömölkön Móritz Sándor 1924-ben született Celldömölkön. A rajzolás-festés iránt érdeklődő fiú a pápai református kollégiumban jó nevelőre talált rajztanára, A. Tóth Sándor személyében. Az ő irányításával végzett nyolc évi munka nem csupán az alapokat adta Móritznak, mivel a szuggesztív egyéniségű festő-tanár hatása későbbi munkásságát is befolyásolta. 1943—49 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Szőnyi István növendéke volt. Szőnyi festői ábrázolásmódja, kifinomult koloritja a korábban inkább grafikát kedvelő tanítvány érdeklődését is módosította. Tanulmányai befejeztével először József Attila verseit olvassa című képével keltett feltűnést Móritz Sándor. 1953-ban Budapesten a Fényes Adolf-tejemben önálló tárlaton mutatta be munkáit. Elsősorban ipari üzemek életéből választott jeleneteket festett, melyekkel rendszeresen szerepelt különböző kiállításokon. 1954-ben Kovácsműhely című festményére Munkácsy-díjat kapott. 1955-ben elnyerte a Derkovits-ösztöndíjat, mely három évi nyugodt munkát biztosított számára. Járt külföldön: Romániában, Bécsben, Prágában, Párizsban. Később változott munkáinak témaköre: természeti tájak, városképek, falusi életkép-motívumok váltották fel az üzemi jeleneteket ábrázoló figurális kompozíciókat. 139
