Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Heitler László: Móritz Sándor emlékkiállítás Celldömölkön

Az ötvenes évek végén súlyos betegséget vészelt át Móritz Sándor. Felépülése után újult erővel fogott munkához. Járta az országot, sok időt töltött a Képzőművészeti Alap művésztelepeiin, alkotóházaiban (különösen szerette a vasi Zsennyét). Az új termésből ismét a Fényes Adolf-teremben rendezett kiállítást 1965-ben. A sikeres tárlatot követően azonban hamarosan kiújult betegsége, a világhírű agy sebész sem tudott segíteni: 1966. március 9-én Stockholmban meghalt Móritz Sándor.

A néhány celldömölki műbarát lelkes munkájával létrehozott emlékkiállítás legtöbb darabja a művész utolsó éveinek terméséből származott: olajok, gouache- és vízfestmények, rajzok.

Egy korábbi önarcképével ellentétben a kiállítás nagyabb része világos, élénk színekkel festett képekből állt. Ezeken Móritz a hazai piktúra posztnagybányainak nevezett ágához kapcsolódó festőnek mutatkozik. Széles festékfelrakással, laza színfoltokkal megfestett tájai, életképei, figurális kompozíciói

egy olyan jó felkészültségű festőt mutattak,, aki imponáló biztonsággal fest meg egy-egy képet, de koncepciója kisszerű, elsősorban a lefestesre törekszik. A nagyabb igénnyel készült képek között szép darabokat is láthattunk, pl. a Nő virággal címűt. Tájképei sorából a sárga—barna—lila kiegyensúlyozott hármasára épített Őszi zápor című emelkedett ki.

Utolsó munkái között találtuk a lefestést leginkább elkerülőbet, átgondolt komponálást mutatókat. A Lóitatás átlósan elhelyezett figurái, nagy foltokba rendezett visszafogott színei a kibontakozás ígéretes bizonyítékai számunkra.

140

Móritz Sándor: Őszi zápor