Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1968 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Fodor Ilona: Az éjszaka zenéje és az éjszaka képei

kozmikus benyomást és vad, riasztó, barbár, „csupa-torz” hanghatást megtestesítő emberi hangot. Mert apró motozásai és „szuperszonikus” hang-képzetei, akárcsak a sikító oszcillográfok, oszcilloszkópok, szignál-generátorok hang- reminiszcenciái mögött, vagy amit csak akarunk: minden mögött: az embert érzem.”

Nézem az új zene új hallgatóit. És Bartók alföldi éjszakájára, majd Sebők György párizsi éjére gondolok. Négyen készítették két esztendő alatt harmincezer méter filmanyagból a televíziós kép-költeményt. Nézem őket: a szerkesztőt, aki Juhász Ferencről írta szakdolgozatát, nézem az alig húsz esztendős vágóasszisztensnőt, akinek Juhász a „kedvenc költője”. Nézem őket, akik a hivatalos „struktúra” előirányzata, előzetes engedélyek nélkül fogtak munkához, és csak a kész kép-költeménnyel jelentkeztek esztendők múlva. Volt idejük: éveik száma együttesen is alig valamivel több — egy századnál. Nézem őket, és már nem is csodálkozom, hogy Nonora, a Guernica s a Garcia Lorca-epitáfiumok megzenésítőjéré esett választásuk. Miért ne? És már természetesnek tűnik, hogy a velencei zeneszerző „kísérő zenéjével” valami olyasvalamire tapintottak rá, ami Juhász Ferenc „zenéjének” is fő törekvése és jelentősége, amit Nono az Emberi Hang részékreJbontásával vél megoldani és megfogalmazni: mennyi értelmen túli értelmezése \Tan és lehet az Ember Hangjának. 1964-ben, Párizsban, a Nouvel Observateur hasábjain találkoztam Nono e vallomásával: „Antonioni: jó. De nem elég. Vörös sivatagába ugyan egy gyárat is állít, de őmaga a régi — belül. Mert nem lép közbe, nem találja újra fel a gyárat. Én . . . napokig az Italsider acélgyár műhelyeit jártam. Beszéltem munkásokkal, szak- szervezeti felelősökkel. Felvettem, mindent, amit csak tudtam: az acéllemezeket, beszélgetéseket, a magas kohókat. Milánóba visszatérve Pavese négy költeményére leltem, melyek szabad, egyszerű életre, szerelemre nyitottak ablakot. Giuliano Scabia egybefűzte a két alapanyagot. És megkezdődött a komponálás: ezer és egy elektronikus manipuláció azon a számomra alapvető anyagon,, mely az Ember Hangja.

így született művéről, La Fabrica Illuminatáról szólva a zeneszerző az „acéllemezek énekébe” az egyik munkás e mondatát is belehallotta: „Mi e gyárat halál-gyárnak mondjuk.” Valahogy ilyen jelentése van az emberi hangnak Juhász felfogásában is. Egy visszájára fordított IX. szimfóniát, mely műről Thomas Mann Faustusa azt állítja, hogy „nem szabad lennie, hogy vissza kell venni”, egy ilyen fordított harmóniát vetít elénk a feloldás igényével Juhász Ferenc éjszaka-zenéje. Mert ezt jelenti az Ember Hangja a XX. században. Visszavétel és adakozás: ez csendül zenévé Juhász látomásából.

Szent-Györgyi Albert Amerikából küldte nemrégiben hanglemezre vett üzenetét Ferenczi Béninek, Bartók megmintázójának, akihez immáron „hűtlenek lettek a szavak”. A Nobel-díjas magyar tudós üzenete, melynek Szent- Györgyi a Psalmus Humánus címet adta, s melyet maga mond el már érezhető idegen hang-torzításokkal, — voltaképp Az éjszaka képeinek összefoglalását is adja. „Uram! / Óvd meg gyermekeimet / Óvd meg elméjüket, hogy az én romlottságom őket meg ne rontsa / Óvd meg életüket, hogy a fegyverek, amelyeket kovácsolok, őket el ne pusztítsák! / Hogy különbek legyenek szüleiknél, ás felépítsenek egy új és jobb világot / Egy világot tele szépségekkel, tisztességgel és jóakarattal / Hogy szeretet és béke uralkodjék mindörökké . . .”

Hát ennyiféle jelentése van mindannak, amit végül is Juhász így fejez ki: „Féltelek, Emberiség”, vagy olykor a Babonák napján így: „Segíts meg, Emberiség.” Átok és ima, tagadás és hit, virrasztás és az éjszakában való elsüllye94