Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: A betűsajtó
idő előtt nyomattak” (vur de zit gedruckt sin). Ha tehát Zell fatáblás Donatu- sokat ért a „mintán”, akkor azt kell kinyomoznunk, miért épp a hollandi xylo- grafiákat vette mintául Gutenberg. A táblanyomás már a század eleje óta, ha nem régebben, ismeretes volt, s csakhamar elterjedt egész Európában. Aloys Ruppel, a mainzi Gutenberg Múzeum volt igazgatója, részletes statisztikát állított össze, röviden: Németországban 1418—1437 közt számos fametszetes képnyomó, levél- és kártyanyomtató ismeretes. A fametszést kiváltképp Hollandiában igen korán és kiadósán gyakorolták, az antwerpeni műhely már 1417-ben működik, hasonló Löwenben és Brüggében; Spanyolországban Grano-llers de la Plana plébániájának leltára 1428. június 16-án ezt a bejegyzést tartalmazza: „algunes cedulas de contractes stampades”, azaz „néhány nyomtatott szerződés-formuláré” ■—ezek csak fatábla- nyomatok lehettek; Itáliában Velence kormánya 1441-ben megtiltja nyomtatott szövegek és képék behozatalát, nehogy az ottani nyomtató iparnak versenyt támasszanak, 1446-ban pedig szerződést köt Bolognával néhány „forma” szállítására, melyek Velencében Donatusok és zsoltárkönyvek nyomtatására szolgáltak („alcune forme da stampare dcnadi e saiterj”). A „forma” szó csakis metszett fatáblát jelenthet. Mint már írtam, a táblanyomásos Donatusokat igen korán nagy számban nyomtatták mindenütt; Konrad Haebler nem kevesebb, mint 23 különböző kiadásukat írja le, Theodor Musper pedig kimutatta, hogy Haarlemben legalább 1420 óta működött egy fametsző műhely. Nos, ez a statisztika-féle csakugyan arról tanúskodik, hogy Hollandia volt a fatáblanyomás melegágya, ha szabad így mondani, azonban ezek technikája semmit sem különbözött a német, olasz és egyéb táblanyomatokétól, s ezt Ulrich Zellnek, az öreg szakembernek tudnia kellett. Még jobban tudnia kellett magának Gutenbergnek, ki kétségkívül a feltalálók feszült figyelmével vizsgálta a szakma termékeit. Azonban történeti tény, hogy érdeklődését és iparkodását a betűsajtó eszméje foglalta le, nem pedig a táblanyomás, amelyen nem volt sok fejleszteni való; bizonyság rá, hogy a fametszés technikája máig sem változott. Vajon a betűnyomáshoz keresett-e, kapott-e Gutenberg impulzust a hollandi Danatusoktól? Nyomozzunk tovább. A Commission für den Gesamtkatalog de Wiegendrucke nevű hatalmas szervezet célja az összes föllelhető ősnyomtatvány összeírása és kritikai feldolgozása; eddig több mint 40 000 ősnyomtatványt regisztrált „Az ősnyomtatványok teljes katalógusa” vaskos fóliánsaiban. A hollandi Donatus-ősnyomtatványok közül azokat, melyek kiadója és időpontja ismeretien, 8723—8813 számok alatt írja le, tehát 91 darabot. Ezeket mind egy kiadónak tulajdonítja, akit név híján „németalföldi ősnyomdász”-nak nevez (der niederländische Frühdrucker). Minthogy a nyomtatványok keltezése csak némi idő múltán jött szokásba, a kódexek mintájára a zárószövegben, azért a keltezés hiánya a hollandi ősnyomdász do- natusait eleve a legrégibb ősnyomtatványok közé utalja. A tény, hogy a legtöbb Ronatus-táblanyomat és a legtöbb Donatus-ősm/omaf Hollandiában készült, a kétféle nyomtató módszer hollandiai találkozására vall: úgy látszik, mintha itt, e „melegágyban” váltottak volna át legelőbb a régi technikáról az újra. Az első szedésnyomásos donatusok technikája minden ősnyomtatványénál kezdetlegesebb, meg sem közelíti Gutenberg első kísérleteit, és gyarló marad még Gutenberg után is elég sokáig. Az elsők volnának Ulrich Zell vurbyldungjed? Természetellenes a gondolat, hogy valamely iparban a kész jó minta után silányabb másolatokat készítsenek, midőn az iparos érdeke ellenkező. Levonjuk-e tehát a következtetést, hogy a kezdetleges hollandi Donatus-inkunabulumok 51
