Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 2. szám - HAZAI JEGYZETEK - Török András: Nagykanizsa, a lehetőségek városa
^Főiskolán volt Aba Novák Vilmos, Szőnyi István és más mesterek tanítványa. Tanulmányai befejeztével visszatért Pápára és — festő-kirándulásait leszámítva — ebiben a városban élt rövid élete végéig. Egyre súlyosabbá váló betegsége társtalanná tette, olyannyira, hogy a jövőjét reménytelennek látó művész harminckét éves korában, 1947. július 27-én Pápa közelében a vonat elé vetette magát. Iscserekov korán mutatkozó festői tehetsége a Képzőművészeti Főiskolán — mint jó tanítványé — mesterei, elsősorban Aba Novák erős befolyása alá került. A főiskola után viszonylag hamar önálló gondolkodású és kifejezésmódú festővé vált. (Közben a magyarosabb Istenes nevet is felvette orosz neve mellé.) Sokféle témakörben és technikában dolgozott. Illusztrációi közül kiemelkednek a József Attila és Gorkij műveihez készített fametszetek. Különös szeretettel festett virágcsendéleteket. Gladióluszok, harangvirágok, szarkalábok, napraforgók és más virágok gyakori szereplői választékos színű és érzékeny formálású vízfestményeinek, melyek omlatag puhaságukban is rajzilag biztosak és nagyvonalúak, akárcsak a keletiek alkotásai. Pápai, bakonyi és balatoni tájakat, gyümölcscsendéleteket, portrékat, figurális kompozíciókat és színpad- terveket is festett. Olajfestményei, különösen az élete végén keletkezettek szaggatott, nyugtalan ecsetjárással készültek és — ellentétben lírai és nyugodt hárul óniájú csendéleteivel —• visszafogott feszültségről vallanak. Szemléletmódja a posztimpresszionista felfogáshoz állt közel, de a sok egyéni és társadalmi probléma, melyekre megoldást keresett, érzései és gondolatai expresszív megmutatására ösztönözte. Egyéniségéből következően inkább lefogott, mint páto- szos dráma van műveiben. Már főiskolás korában megbecsülték képeit, több pályázaton díjat kapott. A következő kiállításokon szerepeltek képei: Nemzeti Szalon — 1941—1942, Szépművészeti Múzeum új szerzeményei — 1943, Győri Képző és Iparművészeti Társulat — 1942, 1943, 1944, Műbarát — Négy dunántúli festő — 1944, Emlék- kiállítás — Pápa, 1947. Az 1967-ben rendezett második emlékkiállítás alkalmat adott arra, hogy halála után húsz évvel ismételten számba vegyük Istenes-Iscserekov András életművét. A tárlat nem hagyott kétséget bennünk a ritka érzékenységű művész egyéni arculatú piktúrájának megbecsülésre méltó értéke felől. Mindig is a lehetőségek városa volt Nagykanizsa. Közlekedési csomópont: kapu Jugoszlávia és Olaszország felé, ideális természeti adottságokkal és terjeszkedési lehetőségekkel rendelkezik: a zalai olaj vidék fővárosa s a dombok alig háborgatják, patinás múltja van: Thury György harcos végvára után századokkal itt alakult ki a magyar munkásmozgalom egyik „végvára” is, sőt pezsgő kulturális életének mindenkori bizonyítékai is tudottak. Ez lenne Nagykanizsa, az éppen helyzeti kiválóságai miatt sokáig csak lehetőségeiben élő város, „félbemaradt” gyöngyszeme Dél-Dunántúlnak, most ismét a lehetőségek kapujává lépve. HEITLER LÁSZLÓ 138 Nagykanizsa, a lehetőségek városa
