Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 1. szám - Káldi János: Virágos ág, köszönetül (vers) - Káldi János: Költözés előtt (vers)
K ÁLD1 JÁNOS Virágos ág, köszönetül Fogadd el ezt a virágos ágat, — mi mást adhat a költő? — amit egy folyóparton törtem füzek, égerfák szomszédságában, csavargásaim közt. Egy folyóparton törtem? Most már tudom, az emlékezetem mélyéről, — egy roppant holdsütötte síkságon — a szívem legaljáról, ahol összetorlódik lassan az idő, ahol a szomorúságból szél kerekedik és fúj, fúj éjszakánként. Es ettől a széltől csak én fázom; csak engem csapkod ereje-ostora a szem-nem-látta, fagyos úton, ahol megyek, megyek most és mindörökké. Fogadd el ezt a virágos ágat. Elmegyek, de sohase leszek hűtlen hozzátok, félhomályos, köddel-beszőtt, derengő bádogtetők. Előttem szorongtatok húsz évig, — vagy tán húszezer évig7 — a holdas ablakon át, s nyílott, nyílott fölöttetek az élénk-hangulatú, fehér füst, Nem. 22 Költözés előtt
