Életünk, 1968 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1968 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Angyal Endre: Egy verses dialógus a XVIII. századi Bakonyaljáról
Ki látót nap nélkül napot: rá felelek Hogy te a mátkádén ő érted gözöleg. Azért tapló nélkül egy ember sem lehet Szeretet tapló s’ tűz a nélkül mit tehet Atzéllal tűz kővel nem meszszére mehet Valaki taplóra s’ jóra szert nem tehet. Már köztötök a gús s’ tapló engedetem Szikrázó szemektől gyullad a Szerelem Van tűz kő van atzél kettős gerjedelem Ne essék e szerszám között veszedelem. Mi kik a Tsordánkat hagytuk foljó érbe Magunk helyet Bujtárt fogattunk nagy bérbe Fejünket és törtünk most már több nem fér be Hol bízunk ott hízunk mennyünk Nemeskérbe. Elképzelhetjük, hogy az ifjú pár és a lakodalmi vendégsereg pompásan szórakozott ezen a párbeszédes jeleneten, ahol a csordás és a kanász bizonyára pásztori viseletben lépett fel, magával hozva azokat az attribútumokat, amelyekről a köszöntő-versben szó esett. A kétnyelvű környezetben nagy sikere lehetett a magyar strófák szlovák betéteinek, valamint annak, hogy a kanász és a csordás -— latin kifejezéseket is ismer. Ráadásul szellemes barokk allegóriákat rögtönöznek, a gúzs, az acél, a tapló jelképes értelmét fejtik ki. Külön érdekessége pedig a köszöntőnek, hogy a csordás ajkára XVII. és XVIII. századi teológusok, filozófusok nevét adja, olyan gondolkodókét, akiket 1760 körül a Veszprém megyei evangélikus papiakban jól ismertek. „Volff” nem más, mint Christian Wolff (1679—1754), a német felvilágosodás ismert — bár eléggé eklektikus szellemű — bölcselője.9 „Gerhardus” feltehetően nem más, mint Johann Gerhard (1582—1637), jénai professzor, a protestáns ortodoxia egyik vezetője.15 „Brentzinyt, Moskhajmot, Sahubertett” ugyancsak azonosíthatjuk: az első a három Brentz (Brentius) egyike: az apa, fia és unokája egyaránt jelentős evangélikus teológus volt a reformáció korában és a XVII. században.11 Johann Lorenz von Mosheim (1693—1755), a kiéli, majd göttingai egyetem professzora a XVIII. századi protestantizmus fontos egyénisége: nemcsak híres teológus és ünnepelt szónok, hanem tehetséges író is, akit már erősen megérintett a felvilágosodás, és aki alapos ismerője az angol, francia és olasz irodalomnak.12 Ismert név volt a maga korában Johann Georg Schubert (1659—1710) weigsdorfi lelkész is, evangélikus hitbuzgalmi munkák szerzője, az augsburgi hitvallás új kiadója.13 A pedagógus Szabó György és az evangélikus papi családban felnőtt Horváth Zsuzsanna valóban jól ismerhették ezeket az írókat és gondolkodókat. íme, a felvilágosodás egyes korai képviselői már 1766-Jban ismeretesek a dunántúli protestáns értelmiség körében! A keret mindenesetre még teljesen a kései barokk világa. A verssorok megformálásában nem egyszer Gyöngyösi hagyományának továbbélését érezzük, azét a hagyományét, amely ,a XIX., sőt XX. század falusi vőfély-költészetében is folytatódik. Bele-Lelejátszik azért már a korai felvilágosodás is, és nagy szerephez jut az a kétnyelvűség, amely a XVIII. században eleven hatóerő volt a Bakonyalján. A Novum Schediasma tehát nemcsak a provinciális magyar kései barokknak, hanem a magyar—szlovák néprajzi és nyelvi kapcsolatoknak is figyelmet érdemlő dokumentuma. 126
