Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 3. szám - SZEMLE - Cs. Nagy István: Szabó Lőrinc gyermekversei
irkára (Kis Klára csodálkozik). A lázadás sora most már Lócin van: Helyettem lázadt, s amit egykor nem mertem, most megtette ő, s egyszerre nagyra nyílt, szabadra, előttem a nemhitt jövő. (Lóci lázadása) A Nyitnikék — a Lóci-versek szomszédja az Összegyűjtött Versekben — szintén figyelmeztet: bizonyos formai sajátosságok arra csábítanak, hogy gyermekverssé nyilvánítsunk verseket, amelyekből csak részletek ragadhatják meg a gyermeket. Ez a vers csak tankönyvi, rövidített formában szólhat a kicsikhez. A II. osztályos Olvasókönyv öt strófába vonja ösz- sze a 24-strófás, virtuóz szerkezetű, csu- pa-zene verset. így ugyan elfogadhatóvá válik a gyermek számára, de ez már nem a teljes Nyitnikék. A vers sejtelmesen szép koratavaszi hangulatából, nyugtalanul pattogó ritmusából kihallhatja a gyermek a cinke tavaszköszöntőjét, még a moccanó rügyek pattogását is. Hinni és bízni az élet szépségében, a jövőben — ezt füttvögi a cinege tavaszi nyitánya, s ha ezt a társadalmi szimbolikát nem is seiti. a Nvitnikék szépségét bizonyára megérzi a gvermek. A Különbéke kötet másik verscsoportját Szabó Lőrinc tudatosan gyermekeknek szánta. Hogy ezek „gyermekversek általában”, azt a személytelenséggel is jelzi, ezekben nem szerepel a Lóci vagy a Klára név. Az öt önálló versből alkotott ciklus közös címe is a költő tudatos műfaji szándékáról vall: Versek a gyermekszobából. A Kicsi vagyok én az egyetlen nép- költészeti ihletésű gyermekverse. Gyermekdal-variáció hat strófában. Weöres gyermekverseihez hasonlóan dalritmust kell alapul vennünk. Tehát nem: kicsi vagyok / én, hanem: kicsi / vagyok én ütembeosztás felel meg a mintául szolgáló dallamnak. A vers a gyermeki önérzet világbíró fogadkozásainak sorozata. Csak az első tréfás, a másik öt komoly fordulatot vesz, állandó fokozással valóságos szociális, világmegváltó programmá tágul. S mindez gvermekhangon, a mesés látás föladása nélkül, a naiv igazságérzet, a gyermeki szabadszájúság jogán: „óriások palotáit elfoglalom én”, „aranyszobát adok minden testvéremnek én”. A gyermek én-központú világát fejezi ki az én 18 ismétlődése a 24 sorban. Egy mesehősre való erő, bátorság, segítő jóság: ezek az imponáló tulajdonságok lelkesítik a vers első személyben feszítő hősét. így szorítja Szabó Lőrinc a kalibáni igazságtevő harcot a gyermekszoba Védelmet nyújtó falai közé. Vagy ha úgy tetszik: már idejében megfogalmazza a programot, látással vértezi föl a gyermekeket, hisz ők „a végső remény”. így lesz a felnőtt-versek játszi mása a gyermekszoba mikrokozmoszából a minden- ség falát ostromló versike. A Hörpentő c. vers mondókaszerű, afféle varázsszöveg, egy pohár tej megivá- sára készteti a gyermeket, tehát: hörpen- tető. Kitűnő gyermeklélektani megoldásra épül, mesét alakít: akkor ér a liba Angliába, amikor üres lesz a pohár. A liba- lépegetést követi a tej-kortyolgatás. Tele van hálás motívumokkal a vers. Ahol a lépegetést érzékelteti, ott megbomlik a versforma: éles ritmus- és tempóváltással utánozza a lépegetést. A Szél meg a Nap mintha ellenverse volna A szél és a nap c. Gyulai-versnek. Csak itt elmarad Gyulai harmadik szereplője, a köpenyes vándor, akinek vet- kőztetésén összeméri erejét a két természeti hatalmasság. Marad tehát a két ellenfél: s a Szél, a dühödt garabonciás, a rombolás megszállottja legyőzi a Napot. Semmi valótlanság, semmi irreális nincs a természet magyarázatában, csak helyesen kell behelyettesíteni a kozmikus méretű, nagyon is emberszabású összecsapás képébe az ég kék udvarát, s a romboló kedvű, a napot kisöprő licskes-lucskos szürke bácsit. Az Esik a hó hálás gyermektémát választ, az izgalmas örömű hóesést a szenzációnak kijáró ámuló hangon énekli meg. Csupa játék és mozgalmasság. Mint felhőből a játszi hópelyhek, úgy szakadoznak föl a friss örömtől a gyermekmód re- zonáló versképzelet ötletei, szeszélyes futamai. Előbb a megszemélyesítés irányítja az üde megfigyelések játékát, azután a fehérség impressziói vonulnak át, végül mintegy módszeres összefoglaló vázlatot ad a hóesésről, mint egy hajnali rikkancs, úgy kiáltja szét az Eseményt a városnak. A mozgékony versforma — többnyire kötetlen szótagszámú páros rímű sor — rez- zenékenyen illeszkedik a részletek motívumaihoz, a hangulatok szeszélyéhez. 158
