Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 3. szám - SZEMLE - Cs. Nagy István: Szabó Lőrinc gyermekversei
Strófák nélküli, összefüggő, egyszuszra kimondott reggeli csodálkozás. A ciklus utolsó darabja egy kis négysoros (Veszedelem). A pénz-versek A Sátán Műremekei kötettől a gyermekversekig gyűrűznek. Ez a nagy Szabó Lő- rinc-i témakör jogot kért a gyermekszo- ba-versek közt is. (Arról már volt szó: a íCis Klára csodálkozik a Szabó-család pénztelenségét leplezi le, nincs egy irkára való pengő a háznál.) A Veszedelem c. négysoros ismét valami pénz-vitát mond el tömören, napló jegyzetként. Nem tudni, a költő Lóéival vagy Klárival veszekedett-e megint a pénzen, ezúttal tettlegesen, mert a gyermek elirigyelte tőle a pénzt. Ha nem is valami épületes az ilyen családi „idill” gyermekversben, azt mindenesetre elárulja, hogy a pénz milyen „veszedelmet” idéz föl. Ez a kis családiassá „békített” verekedés a pénzen ugyanazt jelzi játszi módon, amit a nagy pénzversek, a tőke egész poklát feltáró antikapitalista remekművek A Sátán Műremekeiben: a pénzesség és pénztelenség ellentétéből eredő „veszedelmet”. Szabó Lőrincnél a polgári viszonyok gyűlöletesfélelmetes tárgyiasulása, állandó jelképe a pénz. Nem belemagyarázás a négysoros gyermekversikébe, ha ezt a nagy szót kockáztatjuk meg: az osztályharc veszedelmét (a pénzes szempontjából), keletkezésének logikáját világítja meg az epig- rammatikus versike. A négy sorból eseményre is telik (első sor). A második sor kíváncsi kérdésfeltevés. A 3—4. sor a verekedés magyarázata, a pénz veszedelmének játékos sejtetése. Gyermekverseinek másik időpontja: 1953—54. A lírai rekviem kora ez. „A huszonhatodik év fájdalomkitörései után csak a feloldódás következhetett: a halál birodalma, a semmi után az élet legparányibb valósága is vigasz” — állapítja meg Illyés Szabó Lőrinc utolsó éveiről, majd így folytatja: „Fájdalmakkal terhelten is senki sem tudja úgy magába fogadni a puszta létezés örömét s aztán kiénekelni magából hacsak olyanmód is, mint költészetének egy mesterdarabjában, a Fi- cseri-füsti c. versében.” Az illyési megállapítás az ugyanebben az időben írt négy gyermekvers keletkezésére is részleges magyarázat. Ezekben a Ficseri-füstihez hasonló versekben is a „létezés örömét énekli ki magából”, a gyermekműfajnak megfelelően még sokkal felhőtlenebbül, anélkül, hogy a szenvedéseken aratott győzelmet üdvözölné bennük, mint a Ficseri-füstiben. Szenvedés-háttér nélküli, felhőtlen versek ezek, egyszerűen a létezés örömét önfeledten éneklők. De nemcsak a lírai rekviem harsány ellenpontjai ezek a gyermekversek, hanem valamiképpen megint a megszólalás egyik lehetőségét jelentették számára, a költői modus vivendit, ha nem is olyan „a gyermek a végső remény”-hang- súlya van ezeknek, mint a harmincas évek gyermekszobájából fölhangzó ciklusnak vagy a Lóci-verseknek. Mint Szabó Lőrinc életművének sok részletkérdése, még megvizsgálásra vár az 1950— 52-ig tartó hallgatás. (Ebből a három évből az Összegyűjtött Versei semmit sem közöl a Tücsökzene darabjain kívül, semmit közvetlenül a jelenről, más kérdés, mi várhat még publikálásra.) A négy közül kettő állatvers. A Falusi hangverseny a háziállatok vidám seregszemléje a falusi udvaron: liba, kacsa, boci, kakas, pulyka, mindenki mondja a magáét. A költő hangutánzó szavakkal érzékelteti a „díszes társaság” „víg zenéjét”, s jellemzi az egyes „zenészeket”: „sonka-lábán Kucu néni fürödni döcög”, „mérges Pulyka, te szereted csak a háborút”. A Vadliba is a „létezés örömének” kidalolása: a jó sás-háztól a rétek „zöld lagzijáig” a vadász puskacsöve kíséri a víziszárnyast, pedig nincs más álma, mint a nyári fürdés s a sás-ház nyugodt éjszakája. A fölépítés matematikailag szabályos, mint a napszakok váltakozása: az első strófa a hajnali kiröppenésé, a második az esti hazatérésé. Ritmikailag a költő legérdekesebb gyermekverse. Kétféle ritmus illeszkedik a két párhuzamos fölépítésű strófához. A napszak-váltást aprózó kilences sorban közli: vivivi-lululu! __Nincs hiba: f ürdik a hajnali vadliba. Ez a háromszor hármas tagolású sor emlékeztet Weöres gyermekverseinek ma- gyaros-mértékes ritmuskombinációiára, amely az időtartammal is számoló hang- sűlyosságot valósítja meg. A két strófaközép ritmusa a nvugodtabb négy és három szótagú ütemeket várakoztatja. A másik két vers közül a Vakáció előtt az utolsó tanítási nap féktelen fel- szabadultságát érezteti, de semmi esetre 159
