Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 3. szám - SZEMLE - Pomogáts Béla: Szép versek 1966
kiforró harmóniát- „Kinőttük a mások bűnét s a magunkét, kihevertük az istennélküli mítoszt, / nem megváltani, nem megalázni — megérteni, megtartani kívánjuk a világot” — mondja e bölcs összhang foglalataként (Nyílt szó, födetlen arc). Olyan költőkre gondolunk, mint Jé- kely Zoltán, aki a szerelem és halálfélelem különös intenzitású vitái után most a megélt öröm és szenvedés bölcs összegzésére vállalkozik; mint Takáts Gyula, aki a görög sorstudatot és tragikus életérzést oltja eddigi pannon derűjébe; mint Nagy László, aki dalokra váltja, néhány tömör metaforába fegyelmezi a Zöld angyal és a Menyegző felismeréseit; mint Simon István, akinek megújulást kínál az élettel való meditativ számvetés, Fodor András, aki most foglalja össze végleges eszményeit s Csoóri Sándor, aki Juhász és Nagy után újra beváltani látszik líránk egyik nagy lehetőségét: a „népi” és „európai” hang szintézisét, azt, amit Németh László „bartóki modell”-nek nevezett. Másoktól is olvasunk szép és igaz verseket: Csanádi Imre, Csorba Győző, Fodor József, Garai Gábor, Hajnal Anna, Jankovich Ferenc, Károlyi Amy, Káldi János, Képes Géza, Nemes Nagy Ágnes, Pákolitz István, Rónay György, Szécsi Margit, Takács Imre, Vas István, Váci Mihály, Weöres Sándor és Zelk Zoltán most sem hagyta elégedetlenül olvasóit, s néhány fiatalabb pályatársuk: Bella István, Serfőző Simon, Székely Magda is szép versekkel szerepelt. Mégis elégedetlenek vagyunk; s ezt nemcsak az elmúlt esztendő magyar költészete okozza, hanem az antológia válogatása is. A válogatás ugyanis legalábbis esetleges- Néhány költőt olyan versekkel is szerepeltetnek a szerkesztők, amelyek már 1965-ben is ismertek voltak (pl. Nagy László: Szárnyak zenéje), másoktól pedig érthetetlenül gyenge verseket is beválogattak (István, Nyerges, Raffai). A legfőbb hiba mégsem ez, inkább az a körülmény, hogy a kimaradt költőkből egészen jó ellen-antológiát lehetne szerkeszteni. Illyés Gyula részvétele nélkül — véleményünk szerint — nem készülhet Magyarországon olyan antológia, amely címében a „szép versek” megjelölést viseli, szándékában az esztendő reprezentatív költői gyűjteményének készül. De mások is hiányzanak, egész lista: Áprily Lajos, Lányi Sarolta, Keresztury Dezső, Hollós Korvin Lajos, Kálnoky László, Toldalagi Pál, Hajnal Gábor, Pilinszky János, Rákos Sándor, Jánosy István, Kormos István, Rába György, Tamási Lajos, Kuczka Péter, Görgey Gábor, Eörsi István, Orbán Ottó, Csukás István, Székely Dezső, Buda Ferenc, Polner Zoltán, Ágh István, Horgas Béla, Parancs János, Ratkó József. Mindannyian joggal kerültek volna az antológia lapjaira, néhányuk részvétele pedig egyenesen „conditio sine qua non”-ja egy esztendőt összegző gyűjteménynek. Pomogáts Béla 156
