Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Losonczi Miklós: Egry József
halra és örökkévalóságra vár. Nem ábrázol minden részletet — inkább jelez. „Szegény halászok” című képén a víz halas formát kap, az arcvonások fellazulnak a hömpölygő fénytől, s a bizánci ikonok komor ünnepélyességét veszik fel. Az egyszerű paraszti tevékenységből is művészet lesz (Hébérező). Kint örvendező fa, bent hordó s hajló ember, ennyi alkatrész elég Egrynek a remekmű megépítéséhez. Mindig megtalálja a jellemző formát egy-egy speciális hangulat kifejezéséhez. A kalácsos részlet idézi karácsonyt a ,,Bethlehemesek”-ben. A szegénység ősi tisztasága hatja át a festményt. Érdekes, hogy míg a tájat pompás színekkel öltözteti fel, addig női portrédban megelégszik szerény barnákkal. Különböző hatást ér el „Juliska, a művész felesége ’ c'mű képében. A nő premier plánban várja az ivanovi feszültséggel érkező festőt. S a táj formái az emberi jelenethez méltó hátteret adnak. Festészetében az ember méltó a természet tisztaságához. Minden földi részletnek kozmikus értelme van. A „Parton menő” konkrét földi útja mellett mintha a végtelen térbe készülődne. Másik hazatérője a halban mintha a nagy vizet vinné otthonába. Kísérletezett mérsékelt sikerrel az interieur-hangulatokkal. A szűk tér azonban zavarta. Cirkusz: kikiáltói, akrobatái fulladoznak a kevés térben, s nem érik el Aba-Novák, Derkovits hasonló témájú figuráinak szentjét. Emberei egyformán tiszták, művészetében fa, víz, ember, hegy egységesen tiszta, szentté avatott jóság a kozmosz. Gondot fordított önarcképeire. Lélekállapotához azonos hátteret keresett, kócos hajához loncsos fát. Elhelyezte önportréját izzó napsütésben is, ahol a föld minden barnája, a tó minden kékje felkereste az arc és a test vonulatát. Ezzel jelzi, hogy az ember összegyülekezett kozmosz, az általunk ismert legsűrűbb örökkévalóság. Meditativ elemekben gazdag „Támaszkodó” önarcképe megszakított kontúrjaival érdekes formai kisérlet .A kontúrok túlzott alkalmazása a magyar festészet egyik tehertétele, egyes műveken a rajzi kényelmesség jele. Ezt a sematizmust Egry azzal kerüli el, hogy igen ritkán alkalmazza. Berény Róbert, Tóth Árpád mellett ő is nagy alkotásban üdvözölte a Tanács- köztársaságot. Ez a „Vörös igazság” című festménye. Itt kezdi el a fények fogadását, s ezzel megfestette új és végleges stílusának első művét. A kispolgári témafestés teljesen idegen tőle. Ha tematikus a festői közlése — az rossz (Mentés). Nagy térben tud gondolkodni —■ csendéletei és interieurjei kevésbé sikeres alkotások. „Téli ablak”-ának tárgyai is erőltetettek. VI. A nagy művek sorozata Egry csak első pillanatra egyenletes művész. Sokkal inkább az jellemző rá, hogy festményeinek igen jó átlagos szintje mindig remekművet készít, annak irányába lendül. A nagy művek nem az életmű végső szakaszában összegeződ- nek, hanem mindig egy speciális korszak tetőzésében találhatók. Csak annyi műveinek közös vonása, hogy a pára és fény kozmikus találkozóit festi, egyre mélyebb átéléssel az emberi világot is egyre nagyvonalúbban helyezve el benne. Az első nagy magaslat a „Delelő fényben”, Tehenet, vizet, fákat, földet ugyanazzal a kék-sárga-szürke színegyüttessel építi, és ezzel jelenti a mindenség egységét. A fény itt nagyon szomjas — issza a teheneket —, alig marad belőlük. A tejet adó állatok ilyen felmagasztosítását csak a hinduknál figyelhetjük meg. Egry festő-Gandhi — a jó állatok körében élő jó és bölcs ember. Nem is a Balatonnál, hanem a Mindenség középpontjában időznek a delelő négylábúak. A fényözön nagy pillanata ez, „szent óra” — ahogy Verlaine említi az őszi időt. A fény nagy szertartása ez a festmény — ministránsolk a fák, oltár az öböl, s 97
