Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Losonczi Miklós: Egry József
méretű és intenzitású realizmusát. Petrovics Elek a színgazdagodás pillanatának a taorminai utazást érzi, és képeinek légiességét emeli ki. Kállai Ernő is az „átszellemült” anyagot veszi észre festményein. Genthon István örömmel konstatálja, hogy mértéktartóan használja a kontúrokat, melyet a kialakuló magyar festői stílus sematizmusának tart. Abban tévedett Genthon, hogy Egry olajpasz- tell-technikáját nem tartotta alkalmasnak festői közlésre. Ez Egry egyéniségét eredményezte módszerben is, s az intelem betartása megszüntette volna festményeinek friss hamvasságát. Szerencsére ebben a belső vitában Egry önmagára s nem Genthonra hallgatott. Oltványi Imre, Farkas Zoltán Egry fényeit vizsgálják, s helyesen érzékelik, hogy a német expresszionista festészettől eltérően Egry fénypászmái nem formai bravúrok, hanem „a valóság emlékeit átalakító belső látomások.” Farkas Zoltán észrevette, hogy figuráiban a legtöbbször önmagát mintázta. Így tájelemként kezelt alakos képeit tájjal bővített speciális önarcképsorozatnak foghatjuk fel. Kampis Antal így summázza véleményét Egry művészetéről: „A fény szinte kizárólagos anyaga Egry József képeinek.” Pogány Ö. Gábor nem szűkíti le ennyire kompozícióit, s pályakezdésében „szociális riadalmat lát”. Nem kerüli el Pataky Dénes figyelmét az az egrys jellegzetesség, hogy rajzai és képei „között a határok teljesen elmosódtak”. Egry igen sok festménye szorosan komponált színes rajz. Németh Lajos bartóki energiákat érez Egry törekvéseiben, s a két világháború között élő „humanista művész etikai drámáját” pillantja meg festményeiben, s Kampis ellenében Pogány Ö. Gáborhoz hasonlóan tágabbnak látja Egry világát. Horváth Béla hosszas meditáció után döbben rá, hogy Egrynél a természet minden formája más létfokot jelöl ugyan, de „ember és táj, víz és ég egyetlen hatalmas egységbe forrnak össze.” A kritikák sorozata inkább méltatás, hiszen nagyvonalú kompozíciói1 harmóniát és minőséget árasztanak, s nincs lehetőség ebben a kozmikus egyenletességben a bírálatra, csak a csodálkozásra. Ezért igazságos- az Egry-irodalcm méltató hangvétele. V. V. Egry József művészetének analízise A csodálkozás és elismerés hosszú idejében marad az izgalmas kérdés: Kicsoda Egry? Honnan meríti lélekharmóniát hordozó új szépségeit? A választ esztétikai analízis adhatja meg. Művészete nehezen indult. Közel húsz évig kereste stílusát. Nyomasztó, használhatatlan barnák szállták meg festői indulását, s hodleri szárazság jellemzi 1907-es Krisztusát. A hazatérés örömét hirdeti a „Lábodi hegyoldal” nehézkes rajza. A lélek már kész, de a művész még készül. E művészi útkeresésben — mivel egyéni utat nem talál — Millethez, Munkácsyhoz,. Meunierhez, Van Goghhoz, Kosztéhoz igazodik. így tart ez az állapot 1919-ig. 1907-ben festett „Menhely előtt” című képe Munkácsy „Zálogház”-ának igényes folytatása Van Gogh bakancsokkal. Meunier antwerpeni szobra és apjának napszámos-sorsa építi „Kikötőmunkásai”-t. A stílusforduló, a megtalált fény először ünnepel „Vörös igazság”-ában. Ez Egry egyéni útjának első lépése. Maga sem tudja ezt, nem hiszi el, ezért átmenetileg Kernstok témában Derkovits eszközökkel festi Krisztust apostolaival. Végre 1922-ben Keszthelynél megszólítja a tó. Hinárzöld vizet ad neki egyelőre és széllel társalgó vitorlás csónakokat. A „Keszthelyi csónakkikötő” nagy stílusának kezdete — művészetének Erőicája. Cézanne is évekig kereste életkifejező motívumát. Egry' ezt a Balatonban találta meg. Festészetében Egry és a tó is önmagát mondja az ember és a Mindenség egységében. A Balaton 95
