Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 3. szám - FIATALOK - Orsovai G. Emil: Lenin útján (vers) - Keret Sándor: A Köztársaság téren (vers)
FIATALOK Orsovai G. Emil: LENIN ÚTJÁN Az én vezérkarom: a gondolat maga, az elv, mi ott húzódik tenger agy-tekervény indáiban, szüntet és másként megteremt, lerombol régit és ismét fölébe-álkot valami mást, finom önjáró szerkezetként feldolgozom a térbe-tágult nyers időt, emléket állítok a tűnő pillanatnak mi folyton változik, de érvényes marad. A végkép-ismeretlent hódítomi Utak kimondhatatlan távol-szürke végtelenjét, megyek, miközben egyre, mindig érkezem valahová, amerre eddig nem lehettem, és mégis átölel a táj, oly ismerős. Keret Sándor: A KÖZTÁRSASÁG TÉREN ősz van mint mindig mint akkor is fények omlanak a térre MIKÖZBEN szívembe karol sok villogó sugár s a tárgyak testén egy átlépett csillogó nyár bámulja önmagát és szívetekben ragyogást szüreteltek de Érted ha egyszer kettéhasad az emlékezet a fények megállnak félúton hideg csörren a szellő valahol elveszett jaj egyenes csend mászik a nyakadra s hiába tépnéd mint akkor a kötelet szemedbe zsibbad egy idegen éjszaka hová leszel ÉS nem marad más csak öt ujj megvakult vitorlája leomló torony középen s a fájdalom meggörbült sarlója a többi sötétség elbukás szíven lőtt szív
