Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Szíj Rezső: Az én könyvtáram

az életet, oh hidd el, jobb szeretem mindennél, s a könyveket azért, mert az életből idéznek, s meg is értem egészen s nagyon szeretek mindent, ami él, ami szép, ami kedves, amiben lélek is van

s bár örök szerelmem már s jegyesem: a Művészet, tudd meg és ne ijedj meg: imádom mind a nőket,

Mint ősöm, a sok abbé s bizalmas gyóntató, de némi távolságból, mert mire való volna s minek is kéne mindig közelmenni hozzájuk, ha érdekli valóban, még mennyivel többet tudhat jószemű ember róluk, minthogyha közel is megy, nekem nem titkok ők s nem örökös talányok, csak egyszerűen szépek s szépek akarnak lenni, s ha csendesen imádják őket s meg is értik, tudnak egyszerűek lenni és kedvesek és jók is. . .

Egyszóval: a könyvek az életet, az alkotás lehetőségeit, a munka örömét, a szépség s az értelem világát jelentették számomra. Életkörülményeim szüntelenül utaltak a könyvek bölcsességére, a gondolat és szépség kultuszára, arra az egységre, amely nékem maga az élet.

CS. KOVÁCS LÁSZLÓ: ÖRÖK SZERELEM