Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - HAZAI JEGYZETEK - Pozsgai Zoltán: Két nap Takácsi egén
HAZAI JEQYZETEK Két najp Takácsi egén i.-—• Bemutatom Dénes bácsit, ő az új szövetkezeti elnökünk. — Orvén dek! Az új elnök, Horváth Dénes, szelíd, idős parasztember. Csak bólint. Gyakran jártam ebben a faluban idáig is. Most tűnődök: hol láttam ezt a korosodó, lassú beszédű embert, akit új elnökükként mutatnak be a takácsiak? Aztán rájövök, hogy ő volt itt a legelső szövetkezeti elnök is, amikor a takácsi parasztok kibújtak régi bőrükből, azaz kis gazdaságaikból. Egyik idenősült földim mondta is nekem nemrég, hogy a tagság visszatette elnöknek, akit először választott. Sok gond, kuszáltság, s a kevés jövedelem miatti elégedetlenség miatt váltották le, akárcsak az utána következő elnököket, vezetőket, Aztán rájött a tagság, így mondja ismerősöm, hogy az első elnök idején még csak ment a dolog, s lett osztalék, ha kevés is. Később nem csökkentek, hanem nőttek a gondok, terhek, s fogyatkozott a jövedelem. Akkor pedig az első elnök hibás aligha lehet. — Mi újság, Dénes bácsi, nem fél az elnöki gondoktól? — De. — Csakugyan? .— Tudja, egy dolog miatt vállaltam az elnökséget újra. — Mi az? — Föntről kimondták, hogy nem az elnökök nyomták a szövetkezeteket, hanem a gazdasági terhek, amelyekkel majdnem minden szövetkezet küszködött. Takácsi lakossága megértette, hogy nem én voltam a hibás. Félek, hogy idős korom miatt egy kicsit nehezen mozgok már. De ha a tagság nem fél ettől ... A tagság tudja, mi minden történt itt. Azt a sokféle változást egy szuszra el sem lehet mondani. Maga ismeri a széljelzőnket? Ott van Kápolnás Takácsiban. (Így hívták hajdan a falu közepét, mivel itt volt csak egyház; amikor a falu többi részét még alsó és felső Takácsinak hívták, s ezek a falurészek ilyen jelzőkkel szerepeltek a végrendeletekben, árenda-jegyzékekben, robotlistákon). Ismeri a szól jelzőnket? Hogy mi mindent mutatott az 1959 óta? — És mosolygott. Az idős elnök szeme már megtört, mégis nagyon kék, ha mosolyog. Ismerem-e a széljelzőjüket? Láttam, ahányszor csak Tákácsiban jártam. Egy háztetőn forog, egyik templom mellett. Ötletes készülék. A négy égtáj kezdőbetűiből, meg egy forgó nyílból áll. A nyíl mindig arra mutat, ahonnan fúj a szél. Megértettem, miért kérdi az elnök, hogy ismerem-e. Arra célzott, hogy szövetkezetük éppen olyan pontosan forogta ki a falusi élet, a mezőgazdaság széljárásait, mint az. — A szövetkezet 1959 óta most fordul negyedszer — mondta. — Értem. — így vagyunk. 97
