Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Szíj Rezső: Az én könyvtáram
Ritkaságszámba megy a reneszánsz korban élt veronai Isota Nog'aroia-nak a nagy magyar bibliofil, gróf Apponyi Sándor által 1886-ban kiadott összes műveiből fennmaradt példány. A már eleve kevés számban nyomott kiadványt a gróf barátai és néhány intézmény között osztotta szét, a megmaradt példányokat pedig lengyeli kastélyának padlásán tárolta. 1905. jan. 19-én a kastély tetőzete leégett s az ottani példányokból csak egyetlenegyet tudtak megmenteni. Mondanom sem kell, hogy könyvtáram egyik becses darabjaként tartom számon ezt a kétkötetes művet. Magyar ritkaságok közül csak a legutóbb szerzettet említem. Ez a pápai Képzőtársaság 1845-ös Tavasz c. zsebkönyve. Többek közt nemcsak azért értékes mű, mert a korabeli neves társasági zsebkönyvek közt tartalmilag is az egyik legszínvonalasabb: Petőfi, Jókai, Orlai Petrich Soma stb. művei révén, hanem mert ez a maga egészében kék papírra nyomott változat fölöttébb ritka. Névre szólóan készült ez is, még pedig „Stetner Lilla kisasszonynak”. A csinos formátumú, selyembe kötött kiadvány mindhárom éle aranymetszéssel ékesített. A könyvészeti följegyzések szerint árverésen kikiáltási ára a 100 pengőt is elérte. Bár csak nagyon kevés a bibliofil szépségű könyv igényeit kielégítő Magyar Helikon kiadvány, ami pedig műalkotásszámba menne, az meg éppen csekély, mégis igyekszem a kiadó valamennyi könyvét megszerezni. A könyvbarát az új magyar könyvkiadás könyvművészeti törekvéseit szemlélheti bennük. Meny- nyiségre is tekintélyes, kb. 9 folyómétert töltenek meg az eddigi Helikon kiadványok s hogy milyen nehéz mesterség a szépkönyv-csinálás, e kiadó sikerei és kudarcai a könyvesztéta számára közvetlenül elérhető és szemlélhető például szolgálnak. Ha elsősorban a hazai irodalom, tudomány és bibliofilia anyagát gyűjtöm is, ez nem tudatos elzárkózás a külföld szellemi értékei elől. Ellenkezőleg. Főleg a képzőművészeti anyag ölel föl számos fontos külföldi kiadványt, de a bibliofilia sem szűkölködik ilyenekben. Könyvészeti, könyvművészeti könyveim zöme ugyancsak külföldi (elsősorban német) szakmunka, a bibliofil kiadványok ezek közül sem hiányoznak. Ez utóbbiak közül első helyen említem az Insel kiadásában 1908-ban megjelent Nietzsche Also sprach Zarathustra c. kiadványt, amely valóban a műalkotás-számba menő könyvek közé tartozik. Eleitől végig Van de Velde díszítette ornamenseivel, a címlapok és a fejezetek díszei is az ő művei. Minden oldalt külön komponált és díszített, még a szóközöket is, ahogyan művészi ízlése, elgondolása követelte. Összesen 530 példányban készült. Nem tudom, hány vészelte át a két világháború megpróbáltatásait. A német nyelvterület nagyságát is figyelembe véve, ma már mindenképpen a ritkaságok közé tartozhat. A külföldi irodalmak java termését is igyekeztem megszerezni nem is csak magyar fordításban (amely sokszor éppen azért megtévesztő, mert jobbat nyújt az eredetinél). Angol, francia, olasz, német, észak- és dél-amerikai, ukrán és orosz klasszikusok mellett az északi népek irodalma, köztük elsősorban a finneké vonzott erősen, azután a szomszéd népeké, főleg a szerb, horvát és a szlovák. A lengyel ugyanolyan erővel, mint a finneké. Klasszikus, azaz görög— római műveltséget adott az iskola, ezért az ókor nagy irodalmai éppúgy érdekeltek, mint Kína, India, Perzsia, Egyiptom irodalmi és művészeti emlékei. Némelyik klasszikus alkotás több kiadásban is található könyvtáramban (Ho- meros, Dante, Goethe, a Kalevala stb.). 91
