Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Kuntár Lajos: A könyvtárügy kezdetei Szombathelyen
KUNTÁIl LAJOS A KÖNYVTÁRÜGY KEZDETEI SZOMBATHELYEN Az emberiség kultúráját megőrző és alakító írásbeliség az ókor utolsó századaiban a, rómaiak közvetítésével került a Kárpát-medencébe. A nyugati részen megszervezett Pannónia superior székhelye, Savaria a fejlett és gazdag római kultúra fellegvára lett. A népvándorlás barbárainak támadásai, majd az 456. évi földrengés elpusztította Savariát s vele együtt a virágzó kultúráját. Az ősi római város romjaira épített Szombathely1 sem az avarok és a frankok, sem pedig a honfoglaló magyarok birtokában nem elérni, de megközelíteni sem tudta régi nagyságát, fényét, kultúráját. A győri püspökség tulajdonába került város — első kiváltságlevele 1407-ben kelt — fontossága némileg növekedett, amikor a török veszély miatt a vasvári káptalant, a hiteshelyi levéltárral együtt 1578-ban a falai közé költöztették. A káptalan, majd rövidesen az ugyancsak Vasvárról áthelyezett megyeszékhely jellege előmozdította fejlődését és vele a szellemi kultúra kibontakozását. Szombathely nem került a török igája alá, így a korábbi századok anyagi és szellemi értékei elkerülték a török pusztítását. Fekvésénél fogva a nyugatról jövő áramlatok (humanizmus, felvilágosodás, polgári demokratikus törekvések) hamarabb és közvetlenebbül érték, mint az ország keletebbre levő városait. A felvilágosodás, a magyar jakobinus mozgalom és a reformkori törekvések nyomán Szombathelyen erőteljesebben indult erjedésnek a szellemi élet. A Habsburgok és a velük szövetséges egyház haladásellenes politikája igyekezett gátat vetni a szellemi fellendülésnek. Az egyházpolitikai programnak megfelelően offenzív jelleggel és restaurációs céllal alapított szombathelyi püspökség is ezt a célt szolgálta.2 A özabadabb szellemi élet képviselői A Habsburg-elnyomás és a püspökség által közvetlenül éreztetett egyházi elsődlegesség szükségszerűen ellenhatást váltott ki s nem csökkentette, hanem növelte a haladás táborát. A XVIII. században megindult függetlenségi harc és a hozzákapcsolódó társadalmi átalakulást kívánó mozgalom eszmei és ideológiai összecsapást eredményezett a szembenálló felek között. Természetesen mindkét fél felhasználta az írott szót: a könyvet és a sajtót. A küzdelem mozgatója és egyben guzsbakötője is lett (sajtó- és cenzúrarendelet, az olvasókabinetek betiltása) a szellemi életnek: a könyv- és a könyvtárkultúra alakulásának. A század második felére kialakult művelt magyar értelmiség bátran szállt szembe a tekintéllyel és a tradíciókkal. Táboruk egyre nőtt s hatásuk kiterjedt a vasi rendekre is, amelyek kívánták a művelődést s midőn II. József a győri kir. Akadémiát Pécsre helyezte, mozgalmat indítottak a főiskolának Szombathelyre hozatala érdekében. A vasi követeknek ugyan nem sikerült a császárt döntése megváltoztatására bírni, annyit azonban elértek, hogy megengedte hasonló intézet felállítását Szombathelyen.3 A vasi nemesek közadakozásból létrehozták a főiskolát, Szily püspök is támogatta az iskolaalapítást, de csak azért, hogy a befolyását biztosíthassa az új intézményben. A rendek azonban — s ez jellemző az erőviszonyokra — nem 77
