Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Kuntár Lajos: A könyvtárügy kezdetei Szombathelyen
tisztelték a püspök akaratát: saját jelöltjüket állították az iskola élére, s ez pedig nem volt más, mint a vasi haladó erők vezéralakja: Zarka Károly táblabíró. Az 1793-ban alapított Királyi Lyceum központja és kisugárzója lett a szabadabb szellemi életnek. Zarka mellett volt Kresznerics Ferenc, majd Kultsár István is. Ök hárman megyénk XVIII. századvégi szellemi életének legjelentősebb képviselői. Mindhárman — különösen Zarka — szabad-gondolkodók4 és a nemzeti élet élesztgetői. Zarka birtokos nemes, Kresznerics és Kultsár azonban lentről jövő. Őket csak tudásuk és nagy műveltségük emelte ki az elnyomottak névtelen seregéből. Az ivánci iskolamester fia, Kresznerics és a komáromi iparos szülők gyermeke, Kultsár, a pozsonyi generális szemináriumban együtt tanultak, itt kötöttek barátságot és itt szívták magukba az idegen szellemű nevelés ellenhatásaként jelentkező nemzeti öntudatot és a fejlődést elősegítő törekvéseket. Szombathelyi működésüket és tevékenységüket erős korlátok közé szorította az egyházi és a világi hatalom üldözése. Feljelentések, intrikák, gyanúsítások és piszkálódások voltak az üldözés formái. Az üldözés előbb Kultsárt,5 majd Zárkát és végül Kresznericset is eltávolította a szombathelyi főiskola katedrájáról. A jakobinus mozgalomtól megrettent udvar félt a haladás erőitől, így Szily feljelentései hitelre találtak: a szellemi élet gúzsbakötése fokozódott. Az osztrák elnyomás és az egyházi reakció összefonódása Vas megyében az Ausztriával való közvetlen szomszédság következtében erősebb volt, mint más megyében. A vasi főurak jó része többet időzött Bécsben, mint megyei birtokain. A megye nemességének hangja is gyengébb volt, nem annyira radikális, mint a keletebbre eső megyékben. Igaz ugyan, hogy a reformkor nagy felbuzdulásai, nemzeti törekvései nálunk is többeket cselekvésre indítottak, de jellemző a Vas megyei helyzetre, hogy a magyarság küzdelme: a függetlenségi és a társadalmi harc elsősorban kulturális célokat szolgált. Társaságok, egyletek és olvasókörök szerveződtek. A nép fiai közül egyre többen kapcsolódtak be az írásbeliségbe. Kiszélesedett az olvasótábor s növekedett a műveltség tudatos terjesztőinek száma. A könyv- és könyvtárkultúra most már nem kis réteg, hanem a növekvő tömeg kultúrálódását szolgálta. A reformkor komolyan vette a nyelv ügyét. Mint szerte az országban, Vas megyében is történtek hivatalos lépések a nyelv fejlesztése érdekében. A megyei közgyűlés 1825-ben bizottságot választott,6 amely a felekezeteket és a földesurakat is felhívta a magyar nyelv felkarolására. Ettől kezdve magyarul adták ki a körözőleveleket. A céhlevelek, nyilvános feliratok és egyéb hivatalos okmányok nyelve is egyre jobban magyarrá vált. Az eredmény kétségtelenül elősegítette irodalmunk fejlődését, ez pedig kihatott a könyvtárügy alakulására. Az egyházi könyvtárak A XIX. század rohamléptekkel fejlesztette a technikát, a tudományokat és az általános műveltséget. Szükség lett minél több iskolára. Aztán lassan az iskola sem tudta nyújtani a szükséges ismereteket, azokat ki kellett egészíteni, forgatni kellett a tudást-közlő könyveket. Jelentkezett az igény a könyvtárak megnyitására: közkönyvtárak létesítésére. Szombathelyen ebben az időben három szerzetesi és két püspöki, tehát összesen öt egyházi könyvtár működött.7 Szombathely egyházi könyvtárai jelentősek, de könyvállományuk, főképpen pedig használati kötöttségei, egyiket sem teszi alkalmassá a társadalmi igény kielégítésére.8 78
