Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 1. szám - SZEMLE - Palkó István: A népművelési munka gyakorlatából

Iáról közelítve fontos, hanem szórakozási, játékos oldaláról.

Történik rövid említés a klubban folyható ízlésnevelésről és példamutatásról. Ezek nem kiérlelt írások, nincs is szerepük, mert hisz a klubban folyó ösz- szes munkának meg kell lennie az ízlés- fejlesztő funkciójának, legyen az zene, irodalom, képzőművészet, lakásberendezési, diétetikus stb. témájú.

Néhány klubprogram bemutatása és a klubmunkával foglalkozó bibliográfia közlése zárja a könyvecskét. A bibliográfia gyűjtése a legelőretekintőbb meggondolásból történik, így csak dicsérni lehet.

A kötet szerkesztőjének nehéz dolga volt, mert nagyon heterogén anyagból, sok kiérleletlen, szemponttalan, egyenetlen anyagból kellett legalább főbb vonalaiban egységet biztosítani. A kiadvány első ilyen jellegű kezdeményezés az országban, s eredményei mellett hiányosságaiból is tanulhatunk a népművelés tudományos alapú kidolgozásához.

*

A másik kiadvány, a tanácsadó 1966- os évkönyve más problematikát jelent, mint a kézikönyv. Az évkönyv előszavát Kovács Máté egyetemi tanár írta, utalva a népművelői munka fontosságára, közművelődésünk integrálódására, távlati fejlődésre. Hangsúlyozza, hogy a népművelés ismeretrendszerét éppúgy ki kell alakítanunk, mint akár az iskolai munkáét vagy a gazdasági tevékenységét. Ehhez a munkához szükségesek az úttörő próbálkozások, mint ez az évkönyv is, amely a népművelés egyes területeiről nyújt és gyűjt adalékokat, s ezeknek elemző vizsgálatát.

Az első cikkben a népművelés III. ötéves tervéről olvashatunk gondolatokat. Népművelés-rendszertani szempontból laza keretben s az egyes ágazatok aránytalan méretekben szerepelnek az inkább jelentésszerű, és nem elemző, nem tanulmányszintű és -igényű fejtegetésben. De így is plasztikusan rajzolódik ki belőle megyénk népművelési helyzetképe és főbb problematikája, pl. művelődésotthon-hálózatunknak csak látszólag, statisztikusan jó képe, a klubo- sítás fejlesztése, a minimum felszerelés

biztosítása, a népművelő aktívák széles körű biztosítása a megfelelő szakmai és pedagógiai felkészültségű értelmiségiekből, a fehér foltok eltüntetési terve stb.

Eléggé problematikusán tartozik az évkönyv anyagához, ha azt a gyakorlati népművelés szerves egysége felől nézzük, a második közlemény. Ez a népművelő-könyvtáros képzés eddigi tapasztalatait összegezi inkább jelentésszerű- en, s nem kiérlelt tanulmány formájában. Mivel a cikkben főleg olyan problémák szerepelnek, amelyek a szakos képzés belső gondjait, tantervi milyenségét képezik, tehát nem a terepen folyó gyakorlati népművelő munkát, nem kívánunk bővebben foglalkozni vele.

Az évkönyv szerves anyagát képezi A Vas megyei Népművelési Tanácsadó öt éve c. írás. Ebben Kuntár Lajos fog- ilalja össze a tanácsadó munkáját. Beszél a jelenleg működő szakreferens-te- rúletekről, a szakbizottságokról, az első munkatervről, a tanfolyamok szervezéséről, tervekről és adottságokról, a járási vezetés erősítési munkáiról, a termelőszövetkezeti parasztság és a munkásság műveltsége emelése elősegítéséről, a klubmozgalom fejlesztéséről, a tanácsadó munkamódszereiről, s végül a módszertani kiadványok stenciles és nyomdai bibliográfiáját adja meg. Ezek száma is jelentős, hiszen évenként 7— 10 közt mozog. Ez a cikk tehát bemutatja a Vas megyei tanácsadó ötéves munkáját, de az most sem eléggé világos előttünk, hogy mi szükség volt a tanácsadók életrehívására, mert mindazt a funkciót, amit ezek betöltenek, az illetékes művelődési szakigazgatási szervek is be tudnák tölteni. Ez elvi kérdés ugyan, de egy időszak mérlegénél önkéntelenül felmerül.

A következő cikk a Vas megyei népművelők továbbképzésének ötéves tapasztalatait összegezi. A szerző, Bodnár István utal arra, hogy a tanácsadók egyik fontos feladata a népművelők továbbképzésében való részvétel, s ezt a feladatot Vas megyében a tanácsadó jól oldotta meg.

Alapos felmérő munka alapján készítette el a továbképzési tervet a Népművelési Tanácsadó az illetékes szervekkel karöltve, s dolgozta ki ezek prog152