Életünk, 1967 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - SZEMLE - Palkó István: A népművelési munka gyakorlatából
ramját, tematikáját. A feldolgozott témák általános kérdéseket ölelnek fel, mint pl. a korszerű műveltség tartalma, a népművelés feladata a korszerű műveltség terjesztésében, az ifjúság nevelésének a lehetőségei a népművelés eszközeivel, az olvasóvá nevelés, népművelési irányelvek, a népművelési munka tervezése, a népművelési irányítás és vezetés, a vezetés lélektani és pedagógiai problémái stb. stb. Aztán politikai, ideológiai kérdéseket tartalmazott a továbbképzési program mint a tsz-mozgalom helyzete, nemzetközi helyzet, népművelési feladatok az ötéves tervben, a nemzetközi kommunista mozgalomban felmerülő problémák, a nacionalizmus elleni harc, a természet- tudományos világkép a XX. sz. második felében, kommunista erkölcs, az osztályszerkezet alakulása hazánkban, az ideológiai offenzíva kérdései, a szocialista közgondolkodás, korunk fő tartalma, a békés egymás mellett élés politikája, a kommunizmus-szocializmus műszakitechnikai bázisa. Külön témakört képeznek az ismeretterjesztés kérdései: az ismeretterjesztő előadásokkal szemben támasztott követelmények, a műszaki propaganda, a felnőttek politechnikai képzése, az ismeretterjesztés irányelvei, a falusi ismeretterjesztés, a munkásakadémiák, a tsz-aikadémiák és a falusi népművelés tapasztalatai, további feladatai. A művészeti nevelés tematikája külön kérdéseket tárgyalt, mint pl: a művészi megismerés lélektani folyamatai, a művészi érdeklődés felkeltése, fejlesztése, a giccs, az ellene való küzdelem, ízlésfejlesztés, a szocialista művészeti alkotások jellemvonásai, mai problémái, a műkedvelő művészet mozgalom irányelvei, a filmek jelentősége az emberek nevelésében, filmesztétikai kérdések, a művészet szerepe a tudatformálásban, a mai magyar irodalom időszerű kérdései, a műkedvelő együttesek feladatai művészeti áganként külön-külön, a KISZ kulturális seregszemle tapasztalatai, tájékoztatók a művészeti életről rendszeresen. A tematikákat azért tekintettük át vázlatosan, hogy világosan kirajzolódjék előttünk a népművelési munkánk jelenlegi hibrid jellege. Bodnár azt állapítja meg a tematika hibrid jellegével kapcsolatban, hogy az onnét van, mert a főhivatású népművelők ebben az időszakban iskolai oktatási rendszerben még nem szerezhették meg a munkájukhoz szükséges szakismereteket, másrészt a népművelők nagy fluktuációja is az ilyen jellegű tematika összeállítását kívánta meg. A vázolt témák feldolgozási tapasztalatai azt mutatták, hogy a „praktikus kérdések” váltottak ki nagyobb érdeklődést. De ezek a „praktikus kérdések” az anyagiak biztosítására és a szervezés területére szűkültek le, ami helytelen szemléletre utal. Ideológiai, politikai, népműveléselméleti, pedagógiai és pszichológiai témák már kevésbé keltettek érdeklődést. De a rendszeres továbbképzés hatására a régebbi merev szemlélet megváltozott, s ez egyben a továbbképzés értelmét is megadja. A gyakorlati népművelő munka eredményességét az elmúlt időszakban igen hátráltatta a nagy kádermozgás, fluktuáció. Ennek mértékének illusztrálására Bodnár az 1960/61. tervévet hozza fel, amelyikben 22 hallgató tett továbbképzése eredményeként vizsgát, s most 1966-ban alig akad közülük néhány, aki ma is népművelési téren dolgozik. A nagymérvű fluktuáció kutatását nem érzi feladatának Bodnár, pedig ez az egész népművelés jövője szempontjából lényeges probléma. Magam volt népművelőkkel való eszmecsere alapján a fluktuáció fő okát népművelésügyünk hullámzó sorsának, társadalmi és hivatali megítélésének, értékelésének s ezekből fakadó instabilitásának a tényezőiben látom. Általában pedagógusok választják a népművelési munkaköröket, s vállalják az ezzel járó továbbképzést, de mire ennek a végére érnek, a népművelésügy társadalmi konstellációja megváltozik, mint ez az utóbbi 20 évben is többször történt. Természetesen a népművelők fluktuációjának e fő okon kívül még számos más oka is van, de ezek föltárása már mélyebb elemzést kívánna. Az évkönyv leghasznosabb írása Karsai Károly: A tervezőmunka és az eredményesség néhány pedagógiai kérdése 153
