Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 1. szám - Bodosi György: Este hazafele (vers) - Magyar Katalin: Rámhagytak örökül (vers)
Bodosi György: ESTE HAZAFELE A Templom utcán ballagok este hazafele. Kigyózik-tekereg az út, koppan kövezete. Házak havas fala kísér s lámpák fényes szeme. A keresztút következik. Itt jobbra lefele a Séd vize már elfolyik a szomszéd rét fele. Egy barátom reám köszön, kezet fogok vele. Megritkulnak a házsorok, megcsíp a hegy szele. Egy nyárfa árnya hosszasan betakar. Teteje maga az ég. Aga-boga csillagokkal tele. Az égi úton ballagok. A föld velem s vele pörög-forog. Megyek-futok. nincs visszaút sohse. Széles nagy útra fordulok, melynek már nincs neve. Magyar Katalin; RÁMHAGYTAK ÖRÖKÜL Nincs apád, nincs anyád. Rámhagytak örökül. Kaptam veled eget, kaptam veled földet, kaptam veled makacs tiszta örökzöldet. Megkaptam a távolt, mélyét a vizeknek, megfejtője lettem álmodnak, nevednek. Égig érő fákat ültettél testemen, mindenhez utakat nyitottál szívemen.
