Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 1. szám - Gazdag Erzsi: Zivatar, Csillagszarvú barmok (versek) - Iszlai Zoltán: Egy éj (vers)
Gazdag Erzsi: ZIVATAR Tüzes szekér égen száguld. Eltörött a tengelye. — Rics-recs, kiesett a kereke. Gurul, gurul lefele valamennyi kereke. Szikrázik a felhő-utca, szaladjunk már befele! A házunkig el nem ér. Megfeneklett a szekér. Fennakadt a hegy csúcsába. Ott lobog a hegy fején. CSILLAGSZARVÚ BARMOK Zöld füvön barmok legelnek, délben a kútnál delelnek: fekve a kék eget kémlik, orrukon ezüstnyál fénylik. Este már ködös a tájék, öleli fákat az árnyék. Ballagnak haza a barmok. Csillagot hintái a szarvok. Iszlai Zoltán: EGY ÉJ Fáradt szokások csordakútja, por-éj, por-éjszaka. Most tetten értelek, te tűnt éj, por-éj fekete porszaga. Hogy fogjam pörbe ezt a percet, por-éj, hit balfele. Egy régi nyár s a régi utal por-éj, a por fedi s fene vitte el már azt az órát, por-éj, szürkébe fúlt varázsod senkit nem igéz már, por-éj, te csorba múlt. Fölötted átdőlt a jövendő, por-éj, e viadukt, amely mögött felrobbant, por-éj, porrá hullt szét kapud.
