Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 3. szám - SZEMLE - Pomogáts Béla: Szép versek 1965

zárnia, és olyan emlékező számvetést, mint Rónay György verse: a fasizmus ál­dozatait idéző Háromszázhúsz. Káldi Já­nos Tanyai tévé-nézőkje a változó idők örömét-derűjét mutatja be, Pákolitz Ist­ván Jegyzete a gondokra figyelmeztet. Hatalmas közéleti indulatok vihar zan . 'k Nagy László zaklatott verskompozídójá­ban, a Mennyegzőben is. A mai magyar vers örömmel szól az emelkedésről, de fájdalommal és haraggal utasítja el a züllöttség szellemét. A közélet, a változó világ mellett egyre gyakrabban indítja küzdelembe költőinket az emberi sors, a filozófiai nyugtalanság. A rohanó technikai fej­lődés, a jövő haladásban és pusztulás­ban egyaránt hatalmas távlatai, a vi­lágmindenség megismerésében lezajló tu­dományos forradalom ismét napirendre tűzte az ember mint természeti lény vizsgálatát. A kitáruló kozmosz végte­lenségével szembe kerülő törpe és esen­dő emberi lét világszerte nyugtalanító kérdésekre ösztönöz: emberi nemünk helyzetét, (hivatását, méltóságát kell új­rafogalmazni. Ezért újult meg az ér­deklődés a filozófia antropológiai prob­lémái iránt, s ezért küzd a költészet újra és újra az emberi sors kérdései­vel. Ezek a kérdések hevülnek a ma­gyar líráiban is: Illyés, Weöres, Vas István, Kassák és Juhász Ferenc versei az európai költészet legjobb színvona­lán küzdenek meg velük. Közéletiségben és filozófiában egy­aránt a bátorság és a helytállás szelleme érvényesül. Költőink nem vonulnak a gondolkodás vagy a poézis biztonságos területeire: magukra vállalják a kor és az ember valamennyi gondját, vívódá­sát. Abban az értelemben, ahogy Nagy László vall a küzdelem kemény párám esáről: „tűz / te gyönyörű / jegeken győz- tes-örömű, / ne tűrd hogy vénhedjünk sorra /, lélekben szakáll asodva, / hűlve latóló józanságban, / ahol áru és árulás van, / öltöztess tündér-pirosba, / röptess az örök tilosba, / jéghegyek fölé piros bálba, / ifjúság királya / tűz!” (Tűz). S bizonyára nem véletlen, hogy mások is a férfias helytállás, a minden küzdelem­re vállalkozás parancsát (hirdetik: leg­szebben talán Fodor András (Vers a fűszálról) és Csanádi Imre (Hazát kere­sőben). Ez a szellem morális igényességet jelent. Nyilván ezért fegyelmezi magát annyi erővel és szenvedéllyel korunk magyar költészete. Szinte törvényszerű, hogy a Szép versek 1965 lapjain oly kevés játékossággal és szertelenséggel találkozunk. Néhány évvel korábban még gyakori volt az eléresiztett, zabo­látlan kedély, olykor a retorika. Ma minden igazán szép versben ott a fe­lelősségtudat, a belső összeszedettség, a fegyelem. Még akkor is, ha formai kí­sérletek, egymásra zuhanó érzéstömbök adnak a versnek különös lobogást. A költők felelősséggel szólnak, a hivatás- tudat léllkesüitségében. Ezért olvasunk annyi ars poeticát, különösen a fiata­loknál. Mintha szükségét éreznék, hogy lezárva a keresés, a fiatalos lázak kor­szakát, végre a feladatát ismerő emr- bér mozdulatával nyúljanak a világ dol­gaihoz. Baranyi Ferenc, Bihari Sándor, Buda Ferenc, Csanády János, Mezei András, Soós Zoltán sorra hivatástudat­ról beszélnek, végleges eszményeket vá­lasztanak. Talán hasonló okok játszanak ab­ban is szerepet, (hogy líránk egyre ke­vésbé leíró, egyre inkább elgondolko­dó, töprengő vagy törvény-fogalmazó költészetté vált. Az intellektuális köl­tészet világszerte kiszorítja az impresz- szianaMzmus ámulásait, az absztrakció felváltja a leíró vagy anekdotázó vers- típusókat. Nálunk is így van: a mai magyar vers konkrétumokban alig el­mondható gondolatokat, sejtelmeket kö­zöl. A valóság konkrét dolgai csupán ké­pek, metaforák, hasonlatok: eszközök, mik az elvont gondolatokat segítenek elmondani. „Mivel költő vagyok / olyan egyértelműen szeretnék / beszélni szavak­kal / ahogyan a matematikusok / beszél­nek számokkal” — írja Kassák, az el­vont fogalmak tudományához hasonlít­va a lírát. (Bevezető sorok egy könyv­höz.) Valóban, költőink egyre gyakrab­ban szakadnak el a natúréitól, s for­dulnak az absztrakció, a filozófia fe­lé. Felelősséget éreznék, eligazítani akar­nak, ezért vállalkoznak a gondolkodás küzdelmére. * A Szép versek 1965 olyan térképhez hasonló, amely nem csupán a felület domborzatát tünteti fel, hanem a mély­156

Next

/
Oldalképek
Tartalom