Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Tüskés Tibor: Kalauz külföldi utazáshoz
— Cserelátogatáson voltam ... — A férjemmel Dániáiban és Nyugat-Németországban jártunk egy hónapig.. . — IBUSZ társasutazáson vettem részt Lengyelországban... — Rokonok hívtak meg Csehszlovákiáiba ... A tanulók között is tájékozódni akartam, s az egyik harmadik osztályban föltettem a kérdést. Az eredmény: A nyáron a 36 tanuló közül hatan töltöttek rövidebb-hosszabb időt külföldön. Ketten rokoni látogatáson Csehszlovákiában voltak, ketten az NDK-ba utaztak, ketten pedig — szüleikkel — egyhónapos nyugat-európai autóutat tettek. Ahogy az új találmányokkal, fölfedezésekkel, technikai eredményekkel kitágul a tudatunkban felfogható, megismerhető világ, úgy zsugorodik össze egyre kisebb égitestté Földünk. A távolság fogalma megváltozik. A kilométerek araszolható távolsággá rövidülnek. Országok határai két lépés küllői közé foghatók. Ami tegnap a megközelíthetetlenség ködébe burkolózott, az manapság kézzel elérhető közeibe kerül. Az utazás — társadalmi jelenséggé vált világszerte. Berzsenyi Dániel százötven évvel ezelőtt csak hosszú töprengés után szánta rá magát, hogy a Somogy megyei Nikláról Pestre utazzék. Ma e szekérút időtartama alatt Moszkvából New Yorkba repülhetünk. Az utazás: komplex ismeretszerzés Minden magyar utasnak, aki átlépi az országhatárt, a Statisztikai Hivatal kérésére egy zöld színű nyomtatványt kell kitöltenie. Az egyik kérdés így szól: — Utazásának célja? — Az űrlap ezeket a lehetőségeket kínálja: — Üdülés, társasutazás, rokoni látogatás, tanulmányút... — A megfelelő szót aláhúzással kell jelölni. Én valójában két lehetőség közti választással is megelégednék arra a kérdésre, hogy mi utazásunknak célja — Időtöltés (semmittevés), vagy munkaalkalom (tanulás). A kalandozó magyaroktól kezdve a fent idézett adatokig közismert, hogy mennyire szeretünk világot látni. De már külföldet járó eleink közt is megkülönböztethettünk bécsi bálokra járó ficsurakat és a mesterség törvényeit tanuló vándorlegényeket, külföldi szórakozóhelyeken pénzüket elverő arisztokratákat és az idegen egyetemeket látogató diákokat. Anonyrrfus megírja a Gesta Hungarorumot, hogy a párizsi egyetemen egyik tanulótársának tett ígéretét beváltsa. A korán érő Zrínyi Miklós tizenöt éves korában Itáliába utazik, s amikor öt hónap múlva hazatér, friss élményed hatására Csáktornyán könyvtárat alapít, várépítkezésbe fog. Bessenyei szemét sem tudja a könnyűvérű udvari élet bekötni. A Burg fénylő tükreiben még élesebben látja meg a magyar élet elmaradottságát, sárba ragadt szomorúságát. Széchenyiben is a külföldi utak ültetik el a nagy álmokat: a vasútépítés, a Lánchíd, a Balaton, a Duna hajózhatóvá tételének gondolatát. A sor nem fogy el. Idézhetnénk még Julianus barát, Szepsi Csombor Márton, Misztótfalusi Kis Miklós, Körösi Csorna Sándor, Eötvös József, Wesselényi Miklós nevét és példáját. Mind egyet bizonyítanak: az igazi utazás a legösszetettebb ismeretszer112
