Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Joze Filo: Pável műfordításai a szlovén irodalomból
szorosabb kölcsönös megismerést célzó gondolatát éppen arra a műre alapozta, amely sejtjeiben összefűzi mindkét nemzetet. Cankar mindkét lefordított alkotásának, különösen a Jernej szolgalegénynek szociális elkötelezettsége Pávelt egy mélyebb, emberies gondolattól áthatott megismeréshez vezette, amely a második világháborút megelőző szomorú napokban egyre inkább áthatotta a becsületesen gondolkodó emberek szívét, ahhoz a megismeréshez, „... hogy végső fokon az európai népek és kultúra sorsáról nem a fegyverek döntenek, hanem a legjobbak messiási szeretetéből született kölcsönös megsegítés”. Jernej és Marko mint a szociális igazságosság harcosainak jelképei, számára példakép is, akik annál is inkább közelebb állanak hozzá, mert ugyanabból a fajtából származnak, mint jómaga is. „És én — írja a könyv bevezetőjében —, aki Marko családjából származom, fordítás közben nemegyszer szívemnek vidám-elszomorodó dobbanásával ismertem föl, hogy ő legközelebbi és legkedvesebb rokonom”. Pável számára szükségesnek tűnt, hogy a bevezetőben mindezt elmondja, és hogy bámulatát és lelkesülését fejezze ki Cankar alkotásai fölött, és az elveivel való együttérzést. A fordító munkássága ezzel túlnőtte az irodalmi közvetítő jól elvégzett szerepét, hiszen Cankarral olvasóinak olyan valamit tolmácsolt, amiben maga is hitt. Ehhez a lelkesüléshez csatlakozott költői alkotó képessége, mindkét nyelv kitűnő ismeretével gazdagítva. És az így létrejött fordítás, tulajdonképpen átköltés, amelyről bátran mondhatjuk, hogy a legjobb, mert egyetlen Cankar művet vagy más szlovén irodalmi alkotást sem ültettek át ilyen kongeniálisan idegen nyelvre — mint éppen ezt. A fordításban lehetetlen téves vagy gyengén fordított részeket találni, mert a költő a leginkább megfelelő magyar kifejezéssel tárta fel Cankar gondolatait. A nyelvi hűség mellett megőrizte a cankari stílus eredetiségét, szug- gesztíven ható ritmusát, az alkotás esztétikai hatását, A neveknek ugyancsak megőrizte szlovén eredetijét. (Jernej, Ljubljana, Betajnova, Koromandija, Ku- rent). Ha azt szükségesnek találta, lábjegyzetben szolgált külön felvilágosítással. Így például megmagyarázza Betajnova szimbolikus jelentését, Ku- renttal kapcsolatban a farsangi szokásokat, Koromandiára pedig hasonló mamagyar kifejezést keres (olyan Bergengócia-féle). Hasonlóképpen jár el a többi szövegben is — Mihaszna Markónál és Mátyás királynál. A népdalok kezdő sorait átköltötte. (Ha visszatér Mátyás kora, Boldog lesz a paraszt sora), lábjegyzetben pedig megadta a szó szerinti fordítást is. Máshol megmagyarázza a magyar olvasónak, mit jelent a heted, Alencicával kapcsolatban pedig elmondja, hogyan rabolta el Mátyás a töröktől (Mátyás király és Alencica); a matjazevanje kimondottan cankari fogalomra, amelyet nem akart körülírni, pedig vagy három magyar változatot „komponált” meg: mátyáskodás, matykőzás, matyizás. Talán nem lesz fölösleges megemlíteni, hogy a könyvben megvan mindkét lefordított Cankar-műnek az eredeti címe is. A magyar közvéleményben Cankar könyvét igen nagy érdeklődéssel fogadták. Talán -sehol sem keltett ilyen nagy figyelmet Cankar — pedig már elég sok nyelvre fordították —, mint Jernej szolgalegényével éppen a magyaroknál. A bírálók egész sora lelkesülten ír szövegének szuggesztív erejéről, biblikusán tömör stílusáról és szociális tendenciájáról. Az értékelésekben nem sok szó esik Pável fordítói sikeréről, mert a recenzensek nem is tudták összehasonlítani az eredetivel (elérhetetlen volt számukra, illetve nem értették a szlovén nyelvet). Annál több viszont a mű— 82
