Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Joze Filo: Pável műfordításai a szlovén irodalomból
vészi feletti lelkesülést kifejező megállapítás, ami kétségtelenül egyben közvetett elismerés a sikeres fordításért. Valamennyi méltatás megegyezik abban, hogy munkájával a fordító nagy szolgálatot tett mind a magyar, mind a szlovén irodalomnak, és hogy fontos hozzájárulást jelent ez a magyar—szlovén irodalmi kapcsolatok erősítéséhez. A szlovén sajtóban Cankar első magyar nyelvű könyvéről Vilko Novak számol be részletesen (Slovenec, 1937, nov. 3.). Ettől kezdve a magyar sajtóban egyre gyakrabban, mondhatnánk, hogy már rendszeresen találhatunk beszámolót arról, hogy mi történik a szlovén kultúréletfoen. A fogadtatás nálunk is hasonló volt. Ennek fő kezdeményezői Pável, nálunk pedig V. Novak. Szlovenica a magyaroknál és Hungariea a szlovákoknál címek alatt a Dunántúli Szemle, a Slovenec, a Dom in svet, a Cas és más folyóiratok közölnek kölcsönös információkat irodalmi és kulturális törekvésekről mindkét nemzetnél. Időközben Pável buzgón folytatja fordítói munkásságát. 1939. május 2- án az Üj magyarság folyóirat lehozza Cankar Szentáldozás, majd egy hónappal később Mátyás király novelláját (Vasárnapi Üjság, 1939, ápr. 4 — az Üj magyarság folyóirat melléklete). Ugyanez év októberében megjelent Cankar Ítélet c. (Napkelet) költeménye, tájékoztató szöveg kíséretében. Cankarnak ezzel az alkotásával kapcsolatban hadd hívjam fel a figyelmet Pável érdeklődési körére, az Erotika iránt már a Jernej szolgalegényhez írt bevezetőben is. Olyan következtetésekre kell jutnunk, hogy a fordítónak az ítélethez a Mátyás király motívum szerepel útmutatóul, habár nem hagyhatjuk figyelmen kívül Pável bírálatát Cankarnak erről az egyetlen verseskötetéről. ,,Ha manapság elolvassuk a máglyára ítélt költeményeket, nem tudjuk felfogni, miben láttak vétket, mit nem tudtak bennük megbocsátani a költőnek ...” (Idézet a J. szóig, bevezetőjéből). És a fordítás? Mint más műfajok, ez is igényes irodalmi alkotás, alkotói együttműködés. A cankari szöveg gondolatilag hűen tolmácsolt, a metaforák művészien átültetettek, s az eredeti költemény ritmusa is megmarad. A fordító költői alkotó tehetsége itt még inkább kifejezésre jutott. Az Aki elvesztette a meggyőződését c. karcolatot Pável már előbb lefordította, mert már 1936 decemberében V. Novaknak írja, hogy a pesti rádió elfogadta, nyomtatásban pedig csak a Vigília márciusi (1940) számában látott napvilágot. Cankarról és műveiről ezúttal nem közöl jegyzetet, valószínűleg azért, mert a folyóirat oldalain már előzőleg írtak Cankarról. Egy hónappal később ugyanez a folyóirat rövidebb, egy oldalt felölelő összefoglalót közöl a szerb népköltészetről, melyben a szerbeknek a török elleni hőstetteiről van szó, népi hőseikről és szerb népdalokban szereplő magyar hősökről (Szibinyáni Jankó, Ugrin Jankó, Kralj Matjaz és mások), valamint ezeknek a népi alkotásoknak a szépségéről, amely magát Goethét is csodálatba ejtette, amikor Hasanaginicát fordította. Az összefoglalót A Jugovicok anyjának halála című költemény fordítása követi. A mesterien megformált szép, tartalmas és esztétikailag tökéletes népdal magyar fordítása is érdemleges. A szerb kifejezésmód tömörségét azonban nem sikerült mindenütt megőriznie. Az Egyetemi Nyomda 1940-ben előkészítette a Délszláv írók sorozatát, melyben a jugoszláv irodalom tizenkét regényét vették be, s közülük a szlovének két írója szerepelt volna. A fordítást Pável Ä. vállalta, és már 33
