Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 3. szám - Csordás János: Utazások (vers)

magambaroskadtan.

De ha élünk,

csak az örökkévalóságnak érdemes, s a mindenevő utódok majd ránkfanyalodnak.

De imé, huszonegy évesen átlag ötvenöt kilómon kívül semmi sem vagyok, ha úgy veszem, kézzelfoghatóban nem létezem.

Ráz bennünket a vonat

és a társadalmi törvények,

arra a pufajkák, kucsmák, gyári mezek,

erre én,

ellenem vallnak a tények: nyakkendő s legjobb öltönyöm,

hát így vagyok apámtól eltérő felekezet, pedig tudom, nincs hova mennem, végül végtelen képzeletén innen és túl mindenkit vár egy véges beosztás cáfolhatatlan indokul.

Jöttünk eszméktől tökrészegen,

s vár a kijózanító állomás,

kezdetben keserves vagy áldott józanság,

de így van jól,

s nincs bűvös képlet arra,

mi éltet,

az ember él,

ahogy elrendelte,

s ennél többet nem tehet.

Velük szállók ki, nincs máshova mennem.

Csordás János: UTAZÁSOK

A fecskék is hazamennek, a gólyák is hazamennek —

Két fészek között bolyongok velük Átszelem én is a tengert Ellopom a mediterrán-fuvallatot Azur tisztaságban mártom meg magam mint a madarak, mint a csillagok —