Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 3. szám - Solymos Ida: Hát nem mindegy? (elbeszélés)
SÓLYMOS IDA HÁT NEM MINDEGY? Az embernek, kérlek, agyára megy az ilyen nő. Ha valaki nem átall eny- nyire ronda lenni, az ne egyenesítse úgy ki magát, mintha Jákob lelke laknék benne, hanem húzódjék meg, járjon zajtalanul, lehetőleg posztócipőben, akkor szóljon, ha kérdezik, és óvakodjon tudomására hozni a világnak, hogy létezik. És ne legyen olyan magabiztos, mintha kétszáz forintot is megkereshetne az utcán, ha végigriszálja magát. Nem tudom, van-e érzéked az olyan triviális jelenség iránt, amilyen egy csúf nő, akinek lelke van. Lelke. Érted?! És néz, mint egy Beniczkyné-regény árvája, mint a hétfáj dalmú és aztán még öntudatos is, mint Szent Johanna. Ez együtt így, egy kicsit sok. Mondtam is múltkor Gobónak, hogy inkább laknék a szigeten egy kecskével... Gobó nem akarja elhinni, hogy nekem ehhez a kretén nőhöz semmi közöm. Felőlem elsüllyedhet, éhen veszhet. Akassza föl magát, egyen ciánt. A legkevésbé azt viseltem el, hogy ő volt az úgynevezett jóságos. Lenyűgözően jó, hányásig jó, és ha megbántották, hallgatott. De ha félnapszám egy szót se szólt, akkor se lehetett kibírni. Mert volt. Érted?! Mint a pókháló a hivatalban. Hiába gondolod, hogy.. . Én az első perctől fogva utáltam. Keresztényi cselekedetnek tartottam, ha kénytelen voltam ránézni. — Honnan veszed, hogy én bármit is gondolok? Gondolsz. Például arra, hogy megvédtem ezt a lepra nőt, amikor Bugyoga azt mondta, hogy betöréses lopásért ült. Áttelefonáltam az ügyészségre. Megnézték a nyilvántartóban. Nem ült és nem lopott. Ez tulajdonképpen letört engem. Ha valaki ilyen ásatag, az legalább lopjon. Bugyoga azzal is jött, hogy a nőt részegen látta egy lokálban. Énekelt valami émelygő zengeményt, úgynevezett régi dalt, selyemruhában... — Bugyoga, te álmodsz! — mondtam, mert hol van az a férfi, aki ilyen spinével bemegy egy lokálba? Ki fogja kö- rülröhögtetni magát egy ilyenért? — Bugyoga esküdött rá, hogy a nő ott da- nolászott, folyt a könnye, és a férfi, aki vele volt, isten a megmondhatója, hogy hol szerezte be a hajadon azt a férfit, Bugyoga szerint egész tűrhető alaknak látszott, keze a nő haján és a pofa is ridegéit... Szép kis ügy lehetett, gondolhatod. Mondom Bugyogának: apuskám, az egészet te találtad ki, csak azért, mert ismered a gyengémet: szeretek ellentmondani, azaz: szeretem és tisztelem az igazságot. Úgysem hiszem el azt a hadovát. Mert azon a napon, amikor szerinted a nővel kisöpörték a lokált, itt ült, vasalt blúzban és egyenesen, mint Jákob lelke stib. stb. Egészen úgy verte özönvíz előtti írógépünket, mint máskor, és láttam a mosott blúzán a négy stoppolást. Előző nap még csak három volt. Akartam is mondani neki, hogy vehetne már egy másikat, mert unom a ronda blúzát, őt, a haját, a kezét. Egyáltalán! Miért nem keres máshol kenyeret? miért éppen nálunk? Mehetne Pentelére maltert hordani, téeszbe szőlőt kötözni, a Nyírségbe krumplit kapálni, kukoricát egyelni... Kétszer annyit kereshetne, mint nálunk. Még munkaérdemrendet 36
