Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 3. szám - Debreczeni Imre: Sötét kapualj (elbeszélés)
kirajzolódik a ház piszkossárga hátterén. Már megállt. Lehullt karokkal áll ott, rázkódik a válla. A pocakos nem néz vissza, nyújtott léptekkel siet. Az öreg dobogó szívvel lapul a kapualjban, két keze ökölbe szorítva, lába ugrásra készül. Most a pocakos elé! Torpan a pocakos, aztán bokszoló állásba helyezkedik. Állnak egymással szemben, gyűlölködve méregetik egymást. A lány sikítása hallatszik. — Apóka!... Az öreg felkapja a fejét, a kiáltás megszázszorozódva visszahangzik benne, át- meg átjárja egész testét. „Apóka...” A keze aláhanyatlik, s nem hallja, nem látja, hogy a pocakos nagy ívben kikerüli, csak áll moccanatlan, mint egy vén száraz fa, mely ott nőtt ki a városszéli járdából. Jaksa István: Tengerész 28
/
