Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 3. szám - Bárdosi Németh János: Mecseki séta (vers) - Janez Ovsec: A folyó (vers, ford.: Ferencz Győző)

Bárdosi Németh János:- MECSEKI SÉTA

A viola-kék ég alatt a napban

emtlődik a város, zöld tetőjén a dómnak

láncol a fény, négy kucsmás tornya alatt

apróka utcák futnak,

s mint egy balkáni film-szalag,

a sziklás hegyoldalban

bivaly-fekete tehén legel,

körben a gyárak barna kendője leng,

vékonyan, ezüst-patakként csorog

a déli harangszó,

párája arcomat éri,

s egy percre,

mintha boldog is lennék.

J-anez Ovsec: A FOLYÓ

Soha nem láttál, barátom, ily gyönyörűséget: rózsát nyílott az ég, a hervadton elégett.

Zöld liget olíva szomját hajlik folyónk fölé, benne gyermekként remegünk köröket szét, s mint víz, folyik az emlékezés. S akárha volnál Jupiter, gondolatod üdítő csöppként csurran.

Látod, barátom,

így fogadja magába

Lélekül a'Mind az Egyet:

egy a patak,

egy a felhők hab-orma,

egy a kék égtenger,

egy a végtelen,

egy a fényesség folyója.

FERENCZ GYŐZŐ fordítása