Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Fülöp István: Vörösmarty és Deák barátsága
vitte előbbre, hogy adott esetben helyesen tudja alkalmazni. Bátor, de bölcs harcát a nemzet jogainak veszélyeztetése nélkül akarta megvívni. De nem úgy sikerült. A kiegyezés létrejött. Az országgyűlés 1867. május 30-án hozzájárulásával az akkori politikai és társadalmi feltételek között a kompromisszum lehetőségét választotta. Az osztályuralmi erők hatását nem lehetett mérsékelni, de a nemzeti célokat sem szolgálta a kiegyezés megtörténte. Deák ezen már változtatni sajnos nem tudott. Tettekre sarkalló ereje fogyott. Politikai hatalma gyengült. Az új hatalom nem tudta magával ragadni, de segítő szándékát is egyre jobban megnyirbálták. Sokat tartózkodott a Vörösmarty családnál. Az özvegy és az árvák a család jótevőjeként fogadták. A kiegyezés évében Széli Kálmán feleségül vette Vörösmarty Ilonát, aki Deák gyámleánya volt. Sokszor fordult meg a fiatal párnál, a Vas megyei rátóti kastélyban, ahol sok kedves napot töltött. 1875. október végén a nagybeteg Deák Ferenc Vörösmarty Ilona Széli Kálmánnéhoz költözött. Gyámleánya gyermeki szeretettel fogadta és ápolta haláláig. Életének utolsó perceiben Zádor György és Vörösmarty Ilona jelenlétében papírt és irónt kért: „Több napja, hogy a baj az, hogy meg vagyok zavarodva ... éjjel nappal — és talán nem tart sokáig. Minden vagyonomat vegye át Vörösmarty Béla — írja kúsza betűkkel végrendeletét — fizesse a tart... ami megmarad, fordítsa jó célokra.”22 1876. január 28-án halt meg. Befejeződött Deák és Vörösmarty családja között szövődött meleg barátság. A költő gyermekei atyjukként kísérték utolsó útjára. * * * Amikor az elmúlt évben Vörösmarty Mihály születésének 165., a Zalán futása megjelenésének 140. és halálának 110. évfordulójára emlékeztünk, nem hagyhattuk figyelmen kívül, hogy ne szóljunk arról a politikusról és államférfiúról, akinek Vörösmarty és családia, de Zala megye is oly sokat köszönhetett. JEGYZETEK 1. Magyarország története. Bp. 1964. Gondolat, 1. köt. 461. 1. 2. Gyulai Pál: Vörösmarty munkái. Bp. 1864. 1. köt. 74. 1. 3. Gyulai im. 1. köt. 75. 1. 4. Lukácsy Sándor: Vörösmarty Mihály. Bp. 1955. 50. 1. 5. Vörösmarty Mihály válogatott művei. Bp. 1950. 1. köt. 12. 1. 6. Uo. 7. Pintér Jenő: Magyar irodalom történet. 5. köt. 571. 1. 8. Vörösmarty Mihály válogatott művei. Bp. 1950. 3. köt. 293. 1. 9. Kónyi Manó: Deák Ferenc beszédei. 1829-1847. Bp. 1882. Franklin. 1. köt. 543. I. 10. Zalaegerszegi Állami Levéltár (ZÁL) Kgy. jkv. 1845. júl. 14. 2735. sz. 11. Vörösmarty levele. ZÁL. Kgy. jkv. mell. 1845. 3534. sz. 12. Vörösmarty minden munkái. 2. köt. 304—305. 1. 13. Vörösmarty Mihály válogatott művei. Bp. 1950. 3. köt. 295. 1. 14. Kónyi Manó: lm. 2. köt. 181. 1. 15. Gyulai Pál: Vörösmarty munkái. Vörösmarty életrajza. Bp. 1864. 1. köt. 114-115. 1. 16. Uo. 17. A magyar irodalom története. Bp. 1961. 3. köt. 479. 1. 18-21. Uo. 22. Bátorfi Lajos: Adatok Zalamegye történetéhez. Nagykanizsa, 1876. 2. köt. 192. 1. 122
