Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Békefi Antal: Bakonyi betyárdalok
júak, hírhedtek káromkodásaikról. Még ma is szólás-mondás: Jó betyárosat káromkodott. Dalunk így emlékszik erre: mikor az erdőt Körülállják a zsandárok, Káromkodnak benne a betyárok. Bakonyoszlop Másik dalunk arról árulkodik, hogy a feszületre tett hamis eskü túlvilági következményeire is fittyet hánytak. Nem félek én az életben senkitől, heesköszöm a főbírót helyéből. Erdélyi, 213. oldal. Pápáról és Szombathelyről Akkor különösen keménykezűek, ha az őket elárulókat vonják felelősségre. Erre az irodalom több példát is ismer. Hadd idézzem újra Kisfaludy Sándor Sümegen 1837. február 24-én kelt levelének ide vonatkozó részletét: „Azt már a’ Jelenkorból tudni fogod, hogy ezen hónap 8 kán Zsidó Józsi nevezetű rabló Rendeken, délben. Savoya dragonyos ezredbeli Wagner Főhadnagy által megfogattatott, és 16 ikán a’ rögtön ítélő törvényszék által halálra ítéltetvén, Sümeghen kötél által ki is végeztetett. Akkor a’ vidékben számtalan pásztor befogattatott. Az én birkás gazdám és egygyik bojtárom is: azért, mivel húshagyó kedden egy másik birkásnál egygyütt mulatván, hová véletlen két zsivány is fényes nappal betoppant, ezek a’ zsiványokat fel nem adták, noha a’ két fegyveres senkit a szobából ki nem eresztett. ... Az én birkásom, ki még soha semmibe nem keveredett, jól megfelelt a’ Főbírónak, mondván: »Nékem, kinek az erdőben kell laknom, mellyekből a’ N. Vármegye a’ csavargókat kiirtani nem képes, annyit kell fel felé néznem, mennyit alá! Ha feladó leszek, akkor vége életemnek: mert a Zsiványok, kiktől a’ N. Vármegye engemet meg nem menthet, engem elevenen nyúznak meg. Ha a’ fel nem adás büntetést érdemel, mint eddig még nem, tehát inkább vetem magamat a’ Zsiványoknál bölcsebb és igazságosabb Birák’ Ítélete alá.«” A lopást ■— mint azt már az eddigiekben is láttuk —- nem tartják tragikusnak sem annak a számára, aki veszít, sem bűnül nem róják fel annak, aki lop. Egyik dalunk egy süldőlopást mond el szemléletesen, elevenen. Nem érez lelkiismeret- furdalást a betyár, szinte mosolyogva, humorosan írja le a parasztházban támadt ijedelmet, kétségbeesett kutatást az elveszett süldő után. Tündérmajor, 1952. Dömötör Ferenc 73 éves kanász Kanászgyerék alatt zörög a harmat, Nyár derekán takarodik a paraszt. Úgy elhányja-veti szegény erejét, — Gyere, pajtás, elhajtsuk a sűdejét! Réggel korán fölébredétt a paraszt, — Feleségem, égy disznó sincs az ólban! Van imádság szegben, likban, sarokban, Lótás-futás hégyes-vőgyes ódalban. De mi azt elhajtjuk éggy éjszakában, Gyühetsz, paraszt, de az már mindhiában. A jövőre úgy eladjuk igazban, Mintha pici korán neveltük vóna. 109
