Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Békefi Antal: Bakonyi betyárdalok

Ha a gyakoribb lopások, betörések miatt fokozódott a hajsza a betyárok ellen, vagy összefogott három, de néha öt megye pandúrja is üldözésükre, akkor kalandoztak el távolabbi, „békésebb” tájakra, néha még az Alföldre is betyá- raink,

Tündérmajor, 1952.

Dömötör Ferenc, 73 éves kanász

— Gyere, pajtás, menjünk el az Alföldre,

Hajtsunk disznót, ötvent—hatvant az éjjel Mégköszöntsük az alföldi csárdákot,

— Hozzon jó bort, mulatnak a betyárok.

De, akármilyen hajszolt, űzött vad volt is a betyár, szeretőt, kedvest mégis tartott majd mindegyik magának. Népdalaink, betyártörténeteink és írott emlékeink is ezt bizonyítják.

Nem hagyja el magát a vadon mostoha körülményei között sem. Egyre többet jár az eszében az a sírdogáló, pirosbarna kislány, aki azóta is egyre várja. S mikor „arra alá ókonodik, kerék erdő sötétedik”, hozzá készül.

Bakonyoszlop, 1951.

Magyar Mihály, 50 éves Büdös betyár hol eszi a vacsorát?

Zöld erdőben süti a jó szalonnát.

Falevélre csöpögteti a zsírját,

Avval keni fekete göndör haját.

Majd megindul hazafelé, elhagyott falujába, árván maradt kedveséhez. Mindig éjjel jár el hozzá. Így dúdolgat magában:

Hárságy (Szentgál) 1952.

Tóth Imre, 60 éves kanász

Három éle van a rétenn a sásnak,

Tunikája van a mostani lánynak.

Tunikája göndörödik a farán,

Kanászgyerék kocogtat az ablakán.

— Édesanyám, nem tudok elalunni,

Legínt hallok az ablakon beszíml Édesanyám, eresszen ki hozzája,

Messziről jött, né fáradjon híjába!

— Ráérsz te még, édes lányom kimenni,

Ráérsz te még a legínnyel beszíni,

— Tudom, anyám, tudom, hogy még ráérek,

Azt is tudom, hogy nem sokáig élek.

Esti, éjszakai látogatásról számol be a következő népdal is:

Este van, a lovam nem lát,

Barna babám, jó éjtszakát;

Majd visszajövök éjfélre,

Megnyugszom babám ölébe.

— Fáj a kesely lovam lába,

Megromlott az utazásba.

— Mondtam, ne menj a csárdába,

Nem romlik meg lovad lába.

Veszprém megyéből, 1846.

Erdélyi, 224. oldal

De pirkadni kezd, távozni kell. Most könnyebb tán a bújdosás is, mert tele van a szíve szerelemmel, a boldog együttlét emlékével.

110