Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Simonffy Emil: Vándorszínészek Nagykanizsán 1854-ben
volt a sikerük, hogy a kanizsai közönség jobban igényelte a német, mint a magyar színházat. Számba kell vennünk, hogy a Bach-rendszer mindent elkövetett a német nyelv terjesztésére, így a német színészek is élvezték a hatóságok messzemenő támogatását (amit Ferenc József dicsőítésével meg is háláltak). Kanizsán jelentős helyőrség is állomásozott, az idegen „császári királyi” hadsereg is a német színészek közönségét jelentette. Ha a színlapokról nem is lehet a sikert lemérni, néhány következtetésre lehetőséget nyújtanak. Elgondolkoztató, hogy a magyar színészek nem tartották szükségesnek előadásaik helyét a színlapon közölni, nyilván ez a városban mindenki előtt ismert volt. A németek — bár valószínűleg ugyanott játszottak28 — mindig feltüntették a helyet. Ez nem a német alaposság következménye volt, mert a szerzők, fordítók, zeneszerzők nevénél már nem jártak el ilyen következetesen, több alkalommal hiába keressük a színlapon. A németek minden előadásukat 30, 20 és 10 krajcáros helyárak mellett tartották, és 25 százalékos kedvezménnyel 12 előadásra szóló bérletet is bocsátottak ki, a többi előadásokra is biztosították a bérlők elővételi jogát. A magyar színház szombat és vasárnap 30, 24 és 12 krajcáros helyárakkal dolgozott, és bérleti kedvezményt sem adott.29 Ez arra mutat, hogy volt érdeklődés a magyar színészet iránt. A két színlapsorozat nem elegendő arra, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le, de felvillantja a kapitalizmus felfelé ívelő szakaszában egy fejlődő város kulturális életének egy darabját. A színház nevelő szerepet is tölt be, ha műsorpolitikájában számba is kell vennie a közönség igényét. Éppen ezért jelentősebbnek tarjuk a magyar színészek nagykanizsai szereplését, ők mutattak előre, a polgári magyar nemzetállam irányában. Ugyanakkor azonban műsoruk részben már azt is tükrözte, hogy az átalakulást vezető osztályok a kiegyezés lehetőségeit keresték, a társadalmi ellentéteket elmosni igyekeztek. 110 év múlva is hasznos műsorukat megismernünk. JEGYZETEK 1. Zalaegerszegi Állami Levéltár (továbbiakban ZÁL), A Kanizsai cs. kir. helyettes állam- ü'gyész iratai. Markbreiter nyomda termékei, 1954. (továbbiakban Markbr. ny.) 27, 41. sz. 2. Markbreiter nyomda fennmaradt termékei közül a helybeliek megrendelésére készült üzleti nyomtatványok, gyászjelentések, névnapi köszöntők stb. jóformán kivétel nélkül német nyelvűek, a hirdetések, plakátok és báli meghívók rendszerint kétnyelvűek: magyar és német. — ZÁL, Markbr. ny. passim. 2. Magyarország története. Bp. 1964. n. köt. 30—31. 1. 4. Magyar színháztörténet. Bp. 1962. Szerk. Hont Ferenc, 136—137. 1. 5. Hankiss Elemér—Berczeli A. Károlyné: A Magyarországon megjelent színházi zsebkönyvek bibliográfiája. XVIII—XIX. század. Bp. 1961. 6. Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár, Bp. 1930. 7. Horváth Ferenc: A szombathelyi színészet története az állandó színház megnyitásáig, 1730-1880. = Vasi Szemle, 1964. 400-401. 1. 8. Horváth Ferenc a társulat létszámát 16 főre teszi. A színlapokon 20 nevet számoltunk össze, ebben azonban a gyerekszereplők is benne vannak. — Vö. Horváth Ferenc i. m. 9. A szombathelyi műsoruk ismeretes 1853. dec. 8-tól 1854. febr. 14-ig. — Hankiss—Ber- czeliné i. m. 350. 1. 10. A zalaegerszegi műsoruk: ápr. 23.: Szigligeti: Vid. Ápr. 24.: Szigligeti: Házassági három parancs. Ápr. 25.: Szigligeti: A nagyapó. Ápr. 27.: Skót nemes. Franciából fordította Egressy Béni és Csepreghi. Apr. 29.: Tamás bátya kunyhója. Apr. 30.: Szigligeti: A cigány. Máj. 1.: A koldusnő. Máj. 2.: Jókai: Dalma. — ZÁL, A Zalaegerszegi cs. kir. Szolgabíróság iratai. 1177/1854. közig. sz. 11. ZÁL, Markbr. ny. 84—111. sz. 92
