Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 2. szám - Angyal Endre: Szlovéniai jegyzetek

Ö azonban megadta nekünk az igazgatónő címét, s így nemsokára Nikica Brumen lakásán voltunk. Az igen rokonszenves és agilis Brumen asszony likőrrel, süteménnyel kínált, majd rövidesen ismét autóba ültünk és a mura- szombati városi tanács székiházába 'hajtottunk. Itt már — barátságos iddogálás közepette — együtt ült a Symposion egész gárdája: szlovén vendéglátóink, s a népes szombathelyi delegáció, élén a megyei tanácsot képviselő Gonda György- gyel és Erdélyi Bélával, aztán tudósunk lánya, Pavel Jutka, férjével, Simon Endrével, a múzeumigazgató Szentléleky Tihamér, a Berzsenyi Dániel Könyvtárból Takács Miklós és Rózsa Béla, a Tanítóképzőből Kiss Gyula és még sokan mások, akiknek nevét nem is tudnám mind felsorolni. Ott volt a Szlovén Szocialista Köztársaság állami és pártvezetőségének képviseletében a magyarul is kitűnően beszélő Rudi Cacinovic, és ott volt a Symposion egyik spiritus rectora, a magyar—szlovén kapcsolatok tevékeny kutatója és fejlesztője, Franc Sebjanic. Elmondhatjuk: ez az összejövetel méltó bevezetője volt a szlovén és dunántúli kultúrmunkások találkozójának!

Szlovén házigazdáink aztán a következő napokban is megtettek mindent, hogy kellemesen érezzük magunkat. A tanácsházi fogadás után szállásunkra mentünk, a Zvezda-szállóba, az egykori Koronába. Kényelmes, modern szobákban laktunk, s a vacsoránál, fehér asztal és bőséges italok mellett folytattuk a beszélgetést. A „symposion” itt valódi, antik értelmezésében valósult meg.

Pénteken, május 27-én kezdődött a tudományos ülésszak, három szlovén és két magyar előadóval. Mindenki a maga anyanyelvén beszélt, de a magyar előadásokat szlovénül, a szlovéneket magyarul is összefoglalták. Rudi Cacinovic és Gonda György üdvözlő beszéde nyitotta meg a szépen látogatott ülést: Cacinovic elvtárs maga mondta el beszédét szlovénül is, magyarul is.

Szlovén részről Franc Sebianic, Anton Vratusa és Joze Filo méltatták Pavel nyelvtudományi, műfordítói és kulturális közvetítői tevékenységét, magyar részről Simonné Pavel Jutka beszélt apjának életút járói, e sorok írója pedig Pavel és a délszláv világ kapcsolatairól. Néhány hozzászólás is elhangzott: a legérdekesebb Branko Rudolf maribori professzoré volt, aki Pavelhez fűződő emlékeiről beszélt.

Négy óra hosszat tartottak az előadások. Sokat lehetne írni róluk, de ez talán fölösleges, hiszen az ülésszak anyaga rövidesen nyomtatásban is megjelenik, Szombathelyen magyarul, Muraszombatban szlovénül. Csak egyet kell kiemelnünk: 'mind az üdvözlő beszédekből, mind az előadásokból ki csendült a magyar—szlovén barátság alapmotívuma, és az a gondolat, hogy ezt a barátságot a kulturális és emberi kapcsolatok területén tovább kell fejlesztenünk és mélyítenünk. Kifejeztük reményünket is, hogy ez a szép symposion folytatásra talál, s kezdetét jelenti Szlovénia és Nyugat-Dunántúl rendszeres érintkezésének. Azt hiszem, ha ez megvalósul, csak hasznára lesz mind a szlovén, mind a dunántúli magyar, sőt tovább menve, az egyetemes jugoszláv és magyar kultúrának.

Ilyen gondolatoknak jegyében nyüt meg délután, a Franc Novak-csarnok- ban a gazdagon dokumentált kiállítás is: Dr. Pavel Ágoston és a szlovén— magyar kulturális kapcsolatok. Pavel életének, sokoldalú tevékenységének majdnem minden mozzanatát illusztrálta az itt bemutatott anyag. Az irodalomtörténész számára főleg azok a dokumentumok voltak izgalmasak, amelyek Pavel szlovén és magyar nyelvű költészetének párhuzamos fejlődését, rokon témaválasztását bizonyították. Sajnos, Pavel szlovénül — muravidéki dialek79