Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - Angyal Endre: Szlovéniai jegyzetek
tusban — írott versei még nem jelentek meg kötetben, de talán erre sem kell várnunk sokáig. Rokonszenves és baráti hangú volt az az emberi légkör is, amely a Symposion eseményeit kísérte és övezte. Muraszombatban sokan és szívesen beszélnek magyarul, s az 1941 és 1945 közti szomorú események ellenére sem tapasztalhatjuk nyomát a gyűlölködésnek, a nacionalista elzárkózásnak. Maga az alig tízezer lakosú, az utóbbi években szépen fejlődő városka is nagyon érdekes. „Pannóniái város”-nak nevezik a szlovének, engem azonban kissé már a Nagyalföld városaira emlékeztetett. Van aztán néhány szép épület is a városban, elsősorban a középkori eredetű, mai alakjában barokk formákat mutató kastély. Ma a városi múzeum gyűjteményeit őrzi és néhány hivatalnak ad helyiséget de felmerülhet a gondolat — ezt szlovén barátainknak is elmondtam — az árkádos udvaron évenkint szlovén—magyar ünnepi játékokat kellene rendezni. A program körvonalai is kialakultak 'bennem. Elsősorban Shakespeare Hamletje kívánkoznék ide, erre a helsingöri hangulatú várudvarra. Kreft drámáját a Ciliéi grófokról már játszották itt egyszer, de ezt az előadást meg kellene ismételni, s előtte vagy utána egy magyar együttes bemutathatna a rokon tárgyú Vörösmarty-drámát: Ciliéi és a Hunyadiak. El tudnám itt képzelni — akár szlovén, akár magyar művészek előadásában — Garcia Lorca valamelyik darabját is, meg az Ember tragédiáját. Szép volna, ha az illetékesek megvalósítanák ezt az ötletet! Hiszen a mai Muraszombat nagy idegenforgalmi központ: a szálló udvarán egymás mellett álltak a magyar, német, olasz, jugoszláv autók. Az esetleges ünnepi játékoknak nyilván nagy közönsége lenne. Dialógusok A Symposion előadásain, a baráti ebédeken és vacsorákon gyakran találkozhattunk egy maribori íróval és publicistával, France Forstneric-csel. Ö adta kezünkbe egyik este a Mariborban megjelenő Dialogi című folyóirat legújabb, ötödik számát is. Második évében jár csak ez az orgánum, mégis egyike a mai Szlovénia legtekintélyesebb irodalmi lapjainak. A szűkén vett irodalmi kérdéseken túl művelődéspolitikai, társadalmi, esztétikai problémákkal is foglalkozik, s a címben foglalt „dialógust” az élet minden vonatkozásában igyekszik megvalósítani. A „párbeszéd” jegyében áll a folyóirat minden közleménye, a versek és esszék csak úgy, mint a novellák és kritikák. A dialógus pedig nemcsak szlovén vagy jugoszláv vonatkozásban folyik, 'hanem Szlovénia és a többi kelet-európai nemzet között is. Az előttünk fekvő füzet például a szlovák Ladislav Tazky novellája mellett mai magyar költőkből közöl válogatást: Csanádi János, Csukás István, Demény Ottó, Győré Imre, Orbán Ottó, T. Nagy Sándor, Tornai József egy-egy versét, Joze Olaj fordításában és bevezető tanulmányával. A válogatás reprezentatív jellegéről lehetne ugyan vitatkozni, végső soron azonban mégis örülnünk kell, hogy mai költő-gárdánk egyik csoportja immár a szlovén olvasók számára is ismeretessé és hozzáférhetővé vált. Május 28-án, Mariborban, aztán mi is belekapcsolódhattunk élőszóval a párbeszédbe. A hangulatos kis fürdőhelynek, Slatina Radenci-nak meglátogatása után a déli és délelőtti órákat Mariborban töltöttük, az ottani Tanulmányi Könyvtár vendégeként. Forstneric is jelen volt a megbeszélésen, a szlovén kulturális és irodalmi élet sok más képviselőjével együtt. Nagy hatást tett 80
