Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 2. szám - Syposs Zoltán: Az egerek nem tapsolnak (elbeszélés)
Kábulatomból puskaropogásra riadtam. Sorozat, újabb sorozat, megint, megint, aztán távolodó, csituló zaja félelmes fegyvereknek. Reggelre a nácik eltűntek, Buda felszabadult... Öt pedig ott találtuk meg a házsor végén, az üres telek kútjánál. Kabátja két helyen volt átlyukasztva, egyik golyó a szív táján találta. Talán az utolsó, mely a környékünkön sivított végig. Néztem fakóra vált arcát, hatalmas homlokát, amely mögött megfagyott a szöveg, „siratva vesztett igéi a múltnak.” Szájából megszökött a vér, a dal, a vers. Életében száz halált idézett, de ez, az igazi, mindent fölülmúlt. Méltóságban, tökéletességben. Szeme nyitva volt, mintha közönségét figyelné ... Vadon P. J.: Cigányok 62
/
