Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Ordas Iván: Tallózás a dunántúli megyei lapok irodalmi rovatainak hasábjain
finom líraisággal tompítottan. így a Fájdalom c. meleg színskálájú művén és Puccini halálának átszűrt sárgákkal, zöldekkel és feketékkel hangsúlyozott kristálytiszta kompozícióján is. Sajátosan önálló vizuális élményt nyújt a Három grácia és a Hazatérők dekoratív színes ritmusa. Jelentős helyet foglalnak el Jaksa István munkásságában a tájképek. A környező világ színes, emberközvetlen arculata számos festményén tükrözi a művész természetszeretetét. Veglia Abbáziából c. képén a partra csapódó, csillámló hullámok és a vörös vitorlák a francia romantikusakra emlékeztető színvilágot idéznek. Ide sorolhatók a Volosca, a Nápolyi kikötő, vagy a Házak a Vezuvon c. intenzíven kolorisztikus alkotásai is. Kőszegi képei (Kőszeg a toronyból, Kőszeg látképe I. és II.) a dekorativitás jegyében, erőteljesen összefogott konstruktív egységekbe foglalják az ősi város látványát. Ugyancsak itt említendők a kőszegi udvarok napsütötte, ódon árkádjairól festett képei (Chernel-ház, Kőszegi udvar I., II., 500 éves ház Kőszegen). Tájábrázolása egyre egyszerűsödik (Vasi táj, Rába-part, Rumnál, Balatoni táj). Jellemző rájuk a távoli tereket ölelő perspektíva, az átszűrt zöldek, sárgák tiszta harmóniája, a párásán kéklő háttér. Űjabb kompozíciókban is a dekorativitás érvényesül, a mozgalmasság, a világos színek (Keringő espresso). Az Iseum c. festménye arehitektonikusan dekoratív szerkezete puritán színeivel talán a legjellemzőbben utal a művész újabb törekvésére: a világ látványba sűrített humanista lényegének realisztikus ábrázolására. Jaksa István életműve egy fiatal lelkű és szemű, állandóan kereső-kutató alkotó művészi hitvallását tükrözi az életről, a valóságról és a szépségről. Kiállítása híven tárja elénk egy művész alkotómunkáját, aki hivatása mellett mint művész-pedagógus tanítványok generációit nevelte társadalmunk számára. Domonkos Imre Tallózás a dunántúli megyei lapok irodalmi rovatainak hasábjain A legnevesebb magyar írók legtöbbje újságíró volt vagy legalább rendszeresen tevékenykedett valamelyik lapnál. A sok között nem kisebb neveket lehet említeni, mint Jókait, Mikszáthot, Adyt, Móricz Zsigmondot, Krúdyl vagy Kosztolányit. Részben ez is magyarázza a hazai újságírás szerves összefonódását az irodalommal, melynek kérdéséről, jellegéről, hasznáról és káráról (mert ilyen is van!) érdemes lenne tanulmányt írni. Egyelőre elégedjünk meg annak a ténynek leszögezésével, hogy a napi sajtónak hírközlő, politikai nevelő munkája mellett fontos irodalomnépszerűsítő, tehát népnevelő szerepe van. Az országos lapok mellett a megyeiek naponta az olvasók százezreihez jutnak el. Terjedelmük korlátokat szab; nyilvánvaló, hogy csak rövidebb lélegzetű írásoknak adhatnak helyet. Egyáltalán nem mindegy, hogy mikor és milyennek? A Dunántúlon e pillanatban kilenc megyei lap jelenik meg: a Dunántúli Napló Pécsett, a Fejér megyei Hírlap Székesfehérvárott, a Kisalföld Győrben, a Komárom megyei Dolgozók Lapja Tatabányán, a Napló Veszprém
