Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Domonkos Imre: Jaksa István kiállítása
és figyelő nőalakját. Ez határozza meg Esti harangszó Milletre emlékeztető kompozícióját, az Író öregnek sötét háttérből a fény erejével kibontakozó remb- randtos részletszépségeit, valamint a Levél az unokától c. festmény alakjának fehér főkötőjét és ingvállát. A Tsz-kovács c. képén a barnák-vörösek izzásában realisztikus mozgalmassággal bontakozik ki a kovács alakja. A Majális a plein-air világát tárja elénk mélyzöld lombok alatt elhelyezkedő társaság kolorisztikus ábrázolásával. Az intenzív színezés hasonló koncepciója jelentkezik a Tanítványaim I. és II., továbbá a Búcsúsok c. festményein. A Halász és a Halászasszony romantikus szenvedéllyel vibráló ecsetjárással megfestett képek, főerejük az ember lényegének megragadásában rejlik. Ez az egészséges humanisztikus hozzáállás a mester képeinek egész során jelentkezik, így a Feleségem, belső fénytől körülölelt, varrógépen dolgozó nő alakjának intimitásán, az Öreg halász időbarázdálta arcának nyugalmán, de talán legössze- fogottabban a fények és árnyékok összetettségével kifejezett őszinte önvallomásszerű önarcképén. Említésre méltó a firenzei világkiállításon is szerepelt Rabbi feketékkel és okkerekkel kialakított megdöbbentő alakja, továbbá az öreg partizán kemény kontúrokba foglalt markáns arca. Néha a tragikum is jelentkezik, de mindig Jaksa István: lseum 131
