Életünk, 1966 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Kristó Nagy István: Vidéki művészet - európai művészet

mélyült, humánus szemlélet és műves megformálás, — Radnóti Árpád nagyon alaposan megfestett csendéleteire (Műtermi asztal), Jaksa István egyszerű bájú városképeire, vagy Artner Ferenc friss tájaira (Visegrádi vázlat) egyaránt, míg a fiatalabbaknál — e mellett — még az fog meg, hogy mennyire nem forró- fejűek, mennyire távol állnak az öncélú modernkedéstől, mennyire nem ,,spontán”, hanem tudatosan alkotnak. Külön örömet nyújt számunkra Horváth János festészete. Évek óta figyeljük működését: mindig is sokat vártunk tőle s

most, hogy e várakozást beteljesülve láthatjuk — meglep, mennyire más, amit most csinál, mint amit pár éve. Nemcsak egy olaszországi út hatásáról van itt szó, nemcsak arról, hogy áttért a temperára — nagy letisztulás, igen; a művészi tudatosság új, magasabb foka jellemző művészetére. Talán nem fest oly könnyedén, mint a nem kevésbé tehetséges V. Tóth László, nem oly oldott, mint Mészáros József, de alaposabb s jobban megmunkálja anyagát. Ez a meg- munkáltság, higgadt, ám erőt sugárzó tudatosság jellemzi Majthényi Károly szobrait is.

Végül az egész kiállítás legnagyobb meglepetése a két év előttivel össze115

Majtényi Károly: Kiskakas