Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: "Az emberélet útjának felén

„Come Vom s’eterna”, hogyan teszi magát örökkévalóvá az ember, ez a nagy tanítás, amit Latinitól nyert, az első döntő felismerés, gazdagodás a szellemi javak birodalmában, s ezért nevezi első mesterének. Noha a világfias, élvezetvágyó, epi- kureus Latini semmiképp sem lehetett emberi mintaképe (szodomita volt), még egy dolgot tanult tőle, a szokratista és sztoikus erkölcsbölcselet alapgondolatát: nincsen scientia conscientia nélkül — csak az a tudás igazi, amit a lelkiismeret helybenhagy, s az erény a bölcsesség legszebb gyümölcse. Ezeket a tanokat aztán áthasonítja, „dantizálja”, s Szokratészt, Platont, Cicerót, Senecát a Pokol tornácában, a bűntelen „lebegők’ E’lyziumában helyezi el, Catót meg éppen a Tisztulás hegyén. S végül a határtalan tudásvágy az, ami Latini közelébe vonja, s amelynek hatása alatt aránytalanul túlbecsüli őt. Mindketten Firenzében élnek (Latini hosszú ideig Párizsban is), s az Arno parti ékszerváros akkor kezd a szellemi és anyagi gazdagság egyik metropolisává válni; ami tudást a kor műveltsége eléjük önt. Latini francia főművében és a kisebb olaszban (Livres dou Trésor és Tesoro) gyűjti össze iparszerű szorgalommal. Ám ezt a száraz halmazatot csak Dante hálája látja nagy költői és bölcseleti alkotásnak, a „mester” legfeljebb népszerűsítő volt, s az antik enciklopédisták mintáit követte. Legnagyobb érdeme, hogy Dante impulzust nyer tőle, s egész szellemi fogékonyságát és költői alkotókedvét kitárja a világszínház látványa előtt. Szerelem, költészet, festő- és építőművészet, kereskedelem és politika, csillagászat és fizika, világ- történelem és helyi céhek civódása, pénzgazdálkodás és népélet, jogtudomány és hadászat — a tudás összes birodalma vonzza, táplálja ismeretszomját, de nem elégíti ki. Mert itt van még maga az élet, a Városé és a sajátja, amelyet élni, alakítani kell. amely pártviszályokba sodorja, tanácstaggá teszi, csatatérre küldi, követségeket járat vele, megházasítja, családot teremt köréje, magas polcra emeli, letaszítja, halálra ítéli, végül élete derekén száműzi.

Mit kapott Dante a tudománytól, mily jutalmat nyert Filozófia Ürnő szolgálatáért? Láttuk, hogy elsősorban vigaszért fordult hozzá, de láttuk azt is, hogy a legmagasabb igénnyel lépett eléje, mert azt kívánta tudni, „mint örökíti meg magát az ember”. Nem csupán az elme pallérozását, a gondolat iskoláját várja tőle tehát, nem a végső tételek kifejtését, a tudomány és a természet tényeiből az ész törvényei szerint megszerkesztett szillogizmusok útján, sem az elvek szilárd rendszerbe illesztését, egybehangzóan a kinyilatkoztatott isteni igazságokkal — hanem az ész és a szív, az értelem és a lélek összeolvasztását egy közös tudássá. Ám Dante mást’ért az észen, a ráción, mint mi, s ezt igen fontos tudnunk: nem pusztán az okoskodás szervét, hanem azt a képességet, amely a bennünk levő állatit, a testet, összeköti a bennünk levő istenivel, a lélekkel: a szellemet. Ezért nevezi „természetes Szellemének” vagy „eszes Lelkének" (Spirito naturale, Anima ragionévole), ki fel tudja fogni az örök igazságokat, Isten gondolatait, s feladata,'hogy a szeretet által egyesüljön velük. Ez az elme vagy szellem szabad, mert úr az érzékek és az érzések fölött, s ha megküzd rosszra vivő hajlamaikkal, eljut a bölcsességhez, mely egy az erénnyel. Aki az ész teljessége szerint él, egyszerre bírja a tudományt és a bölcsesség erényét, s elnyeri a filozófiai boldogságot. Röviden s a mai nyelven szólva, Dante erkölcsbölcseletet állít fel a thomizmus alapján, de részint innen marad határain, részint átlépi őket.

E nagy feladatot férfikora delén kísérli meg a Conviviobim; 42 éves korában, öt évi száműzetés után fog hozzá (1307—1308), de nem tudja befejezni. Óriási műnek szánja, 2—300 fejezetből álló morális, politikai és filozófiai enciklopédiának, ethikai „summának” a kor szokása szerint. Módszere ugyanaz, mint a Vita Nuováé: magyarázni kívánja „tizennégy canzonéját a szerelemről éppenúgy, mint a testté vált erényről”, de csupán háromnak az értelmezéséig jut el. A roppant tudásanyag, mely mintegy belső látomásként állt előtte, csábítja arra, hogy mindenkinek .nyújtson belőle, „vendégségbe”, lakomára hívja a tanulni vágyókat. Szinte prófétai hivatástudat fűti, s a hirdetők hangján szól, igen merész hasonlatokkal: „Ez lesz a kenyér, amelyből ezerek laknak jól, s nekem mégis megmaradnak majd a tele kosarak. Ez lesz az új fény, az új Nap, mely főikéi, ahol a régi leszállt, és világosságot fog adni azoknak, kik a homályban és a sötétségben vannak, mert a régi Nap nekik nem világít.”

A Convivio ismét önvizsgálat, az érett férfikorú Dante elszámolása önmagával.

92