Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám - Káldi János: Nem magamért; Vers, sok pipaccsal (versek)
Káldi János: NEM MAGAMÉRT Értetek keltem föl a küszöbről, a tuskán, fölfordított zsomboron és törtlábú széken ülő emberek közül, a nagy hallgatások világából, a pókhálós deszkamennyezet szelíd égalja alól, piros-kiáltású távoli háztetők; tiértetek énekeltem égbe gyalogló villanyvezetékek vasoszlopai, jegenye-zúgású huzalok, faluk mögötti öszies-lassúságú, hófehér ólak; értetek jajongtam mélyfúrású kutak tisztakék vizének fölfelé-mosolygása, ezüst-szemvillanású víztároló gömbök; tiértetek csattogtam-zúgtam lélekmelegségű, testvérarcú szavak, mindennapi-kenyérként-fontos szabadság, emberi fölmagasodás. Értetek és — nem magamért. VERS, SOK PIPACCSAL Lehet, hogy elfelejted azt a délutánt, a fákat, a temetőt is, ahol megálltunk, s néztük a falánk, életért-reszketeg futónövényeket, a madárhad üde-szép, súlytalan csipkefüggönyét, s még azt is, hogy a domboldalon, úton-útfelen folyt, folyt lefelé szüntelen a pipacsok pirossága; s elfelejthetsz engem is, s mindazt, amit mondtam este az új kultúrház még erdőszagú pódiumán; de soha azokat a szemeket, amelyek szinte átöleltek téged kíváncsi, szelíd fényeikkel, amíg szavaltál a záporként-szakadó villany súg arakban; de soha azokat a szíveket, amelyek ott kolompolták körülötted hálásan és elnémíthatatlan.
