Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám - Fodor András: Jönnek utánam (vers) - Berda József: Imádságosan (vers)
Fodor András: JÖNNEK UTÁNAM Mekkora csend nyújtózkodik a fehér utak ágyán, a nyiladozó ég boltja alatt. De nekik üres hombár csak a hajnal, egykedvűen teszik a dolguk: takarítják a friss havat. Zökken a gépkocsi. A lány kiszáll. Intő kezétől a nikkelpántos ajtó bezúdul. Elfeledem, hogy nem tudott szeretni, hogy egész éjjel nem hallotta meg, miről beszélek szótlanul. De elfeledhetem-e majd panaszló, messzeérzö, szívemre-szomjas énekeiket? Jönnek utánam álomban, ébren, abajgatnak, mint fa koronáját a meg-meglóduló szelek. Berda József: 1MÁDSÁGOSAN Finom ebédek s vacsorák ízes illatát szagolja képzeletem: sült húsokét, s fűszeres levesét, amint párolognak az ünnepi asztalon, s látom a rétesek és torták tornyos tálait, s kidülledt szemekkel máris rohannék, mint a boldog kutya a zsíros konc után, hogy végre felüvöltsek dühödt örömömben: dicsértessél te méltóságos bendő, ki megvidámítod borral öntözött friss gerincemet az örök életre, ámen.
